Jimmy Hoffa neve nem csak a szakszervezetek történelmét ismerők, a laikusok körében is ismert. A Fuvarozók Nemzetközi Testvérisége detroiti szakszervezeti alapszervezetének aktivistájából lett az amerikai szakszervezeti mozgalom egyik vitatott figurája. Valóságos csillag volt a szakszervezetek egén, amíg ki nem derült egy stiklije: úgy gondolta, szabadon gazdálkodhat a sofőrök nyugdíjalapjával. A vád szerint a vagyonból illegálisan hitelezett különböző bűnözői köröknek, ezért 13 évet ült fegyházban.
Isten ments, hogy párhuzamot vonjak a hazai szakszervezeti mozgalom egén ragyogó csillag bukása és egy amerikai maffiózó között. Idehaza szó sem lehetne a nyugdíjalap lenyúlásáról, mert az az állam privilégiuma, az pedig bocsánatos bűn, ha valaki kölcsönadja a sztrájkkassza megtakarításait, vagy közpénzből luxus vendéglátást biztosít névtelen külföldi kollégáknak, drága autót tart, milliókért tankol, luxusszállókba jár a munkatársnőjével, akit később feleségül vesz. Ha az ex-honvédő miniszter is megtehette, nincs ebben semmi kifogásolni való. Túltolta a habzsi-dőzsit, mindössze ennyi történt. Ezért ne kiáltson senki foglár után!
A Nemzeti Fórumának sem kell álmatlanul forgolódnia. Az, hogy kicsit eltapsolta a rá bízott milliárdokat, lám, megesett már ilyesmi. Más lenne persze a helyzet, ha hirtelen kiderülne róla, hogy Mészáros-módra egyszerre csak milliárdok pihegnek a számláján, de ez nem fordulhat elő. Biztosan jutott neki is a pénzből, adott másoknak is belőle. Nem kell ahhoz kötélbarátságban lenni a miniszterelnökkel, hogy valaki – valakik – érinthetetlenek legyenek.
Elvégre demokráciában élünk.
