-Január elején volt az 50. születésnapja, ennek alkalmából koncertet adtak a Barba Negra Music Clubban. Az a valódi siker, hogy huszonöt év aktív zenészlét után még mindig elkel az összes jegy, jóval a fellépés előtt.
-Másfél héttel előtte már egy jegy sem volt! Szenzációs volt az egész! A koncert méltó ünneplése volt ennek a szülinapnak. A zenekar tavaly volt húszéves, még ezt is ünnepeljük egy darabig. Az nagyon jó volt, hogy a régiek eljöttek, ott volt Lory B, Steve, O. J. Sámson, Dopeman Laci, Szasza, Szendrey Zsolt, meg az összes zenekar, akikkel régen játszottam. Tulajdonképpen ezek a fiúk az én nagy családom. Nagyon jó dolog konstatálni, hogy ennyi barátja van az embernek. Csinálunk egy második bulit is, március 14-én szintén a Barba Negrában felállítunk egy másik produkciót.
-A zenész szakma köztudottan sok megpróbáltatással jár, de Ön nem tűnik úgy, mint aki beleunt volna.
-Addig míg tiszta energiából, teljes erőbedobással tudok dolgozni, nem érdemes erről beszélni. Ha focista lennék vagy jégkorongos (szívesen lennék), akkor ennyi idősen már valószínűleg nem játszhatnék az élvonalban, hanem az öregfiúk csapatát kellene erősítenem. A zenében viszont nincs aktív játékos kor, Lemmy, a Motörhead nemrég elment frontembere utolsó pillanatáig aktív korszakát élte, pedig majdnem hetven volt. Mick Jagger hetvenkét évesen még mindig nyomja. Ez az igazán jó a zenében: rappsztároskodni, vagy rockerkedni ezerévesen is lehet! Csak az a fontos, hogy jó formában tudd tartani magadat, ezért ügyelek én is a kajálásra, meg arra, hogy vigyek egy kis sportot az életembe. Az italra, a bulizásra úgy sem tudok odafigyelni.
-Könyvében azt írja, Lemmy Kilmister a példaképe, akinek a testében szívesen újjászületne. Ki az a világsztár, akit szívesen megismerne, akivel együtt dolgozna?
-Az első rappsztárok egyike, Ice-T örök kedvenc, de vele a megismerkedés már meg volt és sikerült összehaverkodnunk. Vele szívesen csinálnék egy közös tracket. Nemrég megnéztem a baromira sikeres Straight Outta Compton rappfilmet is, akikről szól, azok mind olyan előadók, hogy le a kalappal előttük. Találkoztam Everlasttal, a House of Pain frontemberével is, de fiatalkori nagy punk hőseimmel, többek között Peter Bywatersszel is nagyon jóban vagyok.
-Több sikeres koncertjük volt tavaly az Egyesült Államokban. Jól sejtem, hogy nem a szolid közösségi házakban léptek fel?
-Torontóban, Los Angelesben és New Yorkban két helyen adtunk koncertet, nagyon jó nézőszámokat csináltunk. Torontóból azzal a kérdéssel jöttünk el, hogy mikor megyünk újra. Mindenfele amerre járunk, kevés kivételtől eltekintve, az emberek többsége szeretettel kezel minket, pedig tényleg rohadalmak vagyunk, de szerethető rosszarcúak. New Jerseyben egy hagyományos Magyar Házban léptünk fel, ott jöttek idősebbek is, akiken láttam a megbotránkozás jeleit. Los Angelesben volt a legjobb koncertünk, őrjöngés felsőfokon!
-Eladható angol nyelvterületen is az, amit képviselnek?
-Volt például egy fekete srác az egyik amerikai koncertünkön az első sorban, ő táncolt a legőrültebben, pedig nyilvánvalóan egy szót nem ért magyarul. A fellépés után odajött egy fotóra, és elkezdte, hogy nagyon nagy rapperek vagyunk, hatalmas, amit csinálunk és rohadt jó a flow, vagyis magával ragadta az egész.
-Miért készült a közelmúltban megjelent Döglégy a világ körül című, utazásait feldolgozó könyv?
-Megkeresett a kiadón keresztül Fencsik Tomi, a társszerzőm azzal, hogy szeretne a zenekar húsz évéről egy könyvet. Mondtam, hogy ez jó ötlet, de nekem van egy másik javaslatom, az utazásaim történetei. Megfordítottuk a sorrendet, ez a könyv készült el előbb, a másikon most dolgozunk. A visszajelzések nagyon jók. Menjek a francba, hogy ennyi hülyeséget csináltam ebben az ötven évben, mondták többen. Annyira jól fogyott, hogy még saját példányom sincs.
-Fiatalon egy rövid időszakig a Népsportba írt rövid tudósításokat meccsekről. Ma még jut ideje írni vagy olvasni?
-A könyvet együtt írtuk, de ez érződik is a leírtakon, csak a szerkesztgetés nem az én érdemem. Régi hagyomány nálam, hogy minden reggel elolvasom a Nemzeti Sportot. Kávé, banán, Nemzeti Sport, különben nem lehet elkezdeni a napot. Néha könyvekre is szakítok időt, legutóbb a kedvenc punk bandámról olvastam, de Boris Viant vagy Bulgakovtól a Mester és Margaritát is nagyon szeretem. Meg az összes Harry Pottert is bírtam.
-Könyvében ír arról is, hogy félénk gyerek volt, aki csak azért kezdett gitározni, hogy felhívja a lányok figyelmét...
-A sportoláshoz béna voltam, így maradt a zene. Kisiskolásként félénk, visszahúzódó igazi zsúrpubi voltam. Egyáltalán nem voltam egy laza, vagány gyerek.
-Harmincnyolc éves koráig otthon élt édesanyjával, Kassai Ilona Kossuth-díjas színésznővel. A művésznő többször hangot adott annak, hogy nehezen fogadta el, hogy az egyetlen fia káromkodós, kemény gyerek. Mikor békélt meg végérvényesen az Ön életstílusával?
-Nehéz volt elfogadnia, hogy ezt az utat választottam. Amikor hazamentem tetoválva, irdatlanul leteremtett azzal, hogy csak a bűnözők tetováltak, s itt nem lakhat tetovált ember. Apámhoz (Zana József színművész) képest hamar megenyhült, bár amúgy is mindig az én pártomat fogja. Ha rablógyilkos lennék, akkor is naponta hozná be nekem a húslevest a börtönbe. Tipikus, megbocsátó anyuka, akin már látom, hogy örül annak, hogy a fiát sokan szeretik, s komoly szintet ért el. Egyébként a nyolcéves kislányom, Zoé esetében magam is tapasztalom, hogy ha bármi jó történik vele, szívből tudok örülni neki. Szerencsére, anyuka sokat van velünk, most is a két nagy argentin dogra vigyáz nálunk.
-Gyermekkorában édesanyjával Los Angelesben is járt. Két ismert színész gyermekeként hogyan élte meg a vasfüggöny mögötti életet?
-Nem nagyon éreztem, hogy bármiben is korlátozva lennék. A Kádár-korszak semmit nem jelentett nekem. 1989 előtt tök jó dolgok történtek velem, de nem azért, mert kommunisták voltak hatalmon, hanem azért, mert fiatal voltam és élveztem az életet. Amúgy is szarok a politikára.
-Miért?
-Mert óvodás dolognak tartom. Fontosabb dolgok érdekelnek, például az, hogy mit játszott az Atlético Madrid.
-Jancsó Miklós filmjében tűnt fel először, azóta külföldi produkciókban is szerepelt. Nem akar kitörni a rosszfiú skatulyából?
-Ilyen szemét arcot, mint amilyen én vagyok, észrevesznek a filmesek. Egyébként zenész vagyok, aki színészkedik, semmi több. A kecskeméti színházban három évadon keresztül voltam, a Dumaszínházban még mindig megtalálnak, s a Komáromi Jókai Színházban is van egy előadás, amiben szerepelek. A filmes "skatulyában" pedig jól érzem magam! Legutóbbi filmemben, a Cop Mortem címűben, amiben Kamarás Iván és Anger Zsolt is játszik, nem a szemét főgyilkos, hanem egy olyan motoros voltam, aki csibész, de a jó oldalhoz húz. Fel is voltam háborodva, hogy képzelik?!