Ha lesz további egyeztetés, ha nem. A kabinet hatodszorra is módosítani akarja az egypárti alaptörvényt, "terrorveszély-helyzetben” teljhatalommal ruházná fel - önmagát. Nincs kétségünk, a javaslatot átnyomják majd a parlamenten. Biztosak lehetünk benne, a kétharmadhoz akad egy-két üres zsebű képviselő, aki a „magyar emberek, családok, gyerekek”, amúgy a legkeményebb rendőrállamban sem garantálható biztonságáért egyéni tisztességével együtt feláldozza majd a jogállam maradékát is. Az egymást taposó demokratikus ellenzék pedig nem akarja megérteni, hogy sorsa a III. Köztársaság maradékával együtt éppen megpecsételődik, és meg is érdemli, hogy vesztőhelyre tereljék, ha még ebben az utolsó utáni pillanatban is azzal van elfoglalva, ki mondja, amit mond, s nem azzal: mit mond, aki, beszél.
Orbán Viktor időben közölte: "új államot építünk, amely nem liberális". Miközben sem Angela Merkel német kancellár, sem az ezerfelé kószáló ellenzék nem tudott mit kezdeni az „illiberális demokráciával”, Orbán tudta, mit akar. A felhatalmazási törvénnyel most éppen megkoronázni készül önmagát. És hiába vágja arcátlanul a képünkbe Simicskó, hogy „ha a döntéseket a köztársasági elnöknek kellene jóváhagynia, azzal egy ember kezébe adnánk a hatalmat, és a mi rendszerünk nem ilyen”. Az ő rendszerük már csak olyan, amelyben még a csendestárs köztársasági elnök keze sem tűnik elég biztosnak. Csak a kormányfőé.
