A Hosszú Katinka körüli kalamajka kapcsán jutott eszembe egy-két gondolat az úszókról, a versenysportról úgy általában, melyek persze köszönő viszonyban sincsenek Katinka és a Magyar Úszó Szövetség közötti konfliktussal. Először Laurent Ruquier francia újságíró, humorista költői kérdése. „Az olimpián az úszók olyan gyorsan átússzák a medencét, hogy az emberben felmerül a kérdés: vajon valóban szeretik a vizet?”
Másodszor Kurt Vonnegut, „Bajnokok reggelije” című regényében szereplő világ- és olimpiai bajnok úszónőről megtudhatjuk, hogy az apja már nyolc hónapos korában megtanította úszni, és három éves kora után naponta legalább négy órát úszott. Rabo Karabekián minimalista festő mindezek ismeretében így kifakad ki a sportszerető apára: „Miféle ember az, aki csónakmotort csinál a lányából?”
És végezetül. Tudom én azt nagyon jól, hogy mily áldásos élsportolni, testedzeni, mily felemelő a nemzeti büszkeséget duzzasztó győzelem, no meg az anyagi-erkölcsi elismerés, és persze biodíszletként pompázni a nemzetmentő mögötti pódiumon sem egy utolsó dolog.
