Bagó Gizella egyetemi tanár neve fogalom a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Úgynevezett nehéz eseteket is megtanított már énekelni. Olyanokat szintén, akiknek akár már a beszédhangjukkal is baj volt. Szépen szólt például erről nemrég Hegyi Barbara egy rádióinterjúban. A tanárnőnek tényleg felszabadító ereje van. Közel sem csak hangképzéssel foglalkozik. Az egész személyiséget veszi „kezelésbe.” Segít leküzdeni a gátlásokat, rájön, mitől nem „nyílik” ki” valakinek a hangja, és akár ezzel együtt az egyénisége.
Többször voltam bent nála órán. Nincs mismásolás, kemény munka folyik, izzasztóan skáláztat, ha kell, bármiről kerek perec megmondja a véleményét. De végtelen szeretettel teszi, miközben minden hibát észrevesz, arra is van javaslata, hogyan lehet ezeken úrrá lenni, előre araszolni, és hogyan lehet már művészi teljesítményt is nyújtani, játszani a hanggal, és vele együtt a testtel, a lélekkel, jó színészi alakítással előrukkolva.
A Liliomfi ból előadott részlet szerelmi hitvallás a színházhoz FOTÓ: SZKÁROSSY ZSUZSA
Bagó szinte éjjel-nappal áll tanítványai rendelkezésére. Este 11-ig bármelyikük hívhatja. Sokakkal marad jóban egyetem után is, ők változatlanul visszajárnak hozzá, tréningre, órára, ő pedig, ha premierjük, fontos előadásuk van, kijár hozzájuk beénekelni, és mindezért nem fogad el pénzt. A tanár-diák kapcsolat gyakran megy át barátságba. Akik egyszer hozzájártak, azoknak valamilyen szempontból közük van egymáshoz. Gyakori, hogy mostani és volt növendékek közös koncerteken lépnek fel.
Hihetetlen, hogy kik mozdulnak meg rögvest hívószavára. Amikor a 150 éves egyetem jubileumára szervezett koncertet, 150 fellépőt trombitált össze, ígéretes kezdőket és nagy öregeket egyaránt. A Magyar Kultúra Napján pedig annak 10 éves jubileumát ünnepelték az Ódry Színpadon, hogy ennyi ideje dolgoznak együtt rendszeresen a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerző szakos növendékeivel. Ebből persze remek dalok születtek, mindegyik év terméséből kaphattunk most ízelítőt. Hiszen valamennyi esztendőben van Dalverseny is, amelyen szerzők és előadók egyaránt megméretnek.
A koncerteket, mint ezúttal is, a tanárnő konferálja. Nem csak bejelenti ezt-azt, általában mond néhány jellemző szót róla, vagy rövid anekdotával fokozza a hangulatot. Elmeséli például, hogy amiből Olasz Renáto részletet ad elő, az egy egész darab, Az emberke tragédiája, ami számukra készült, Karinthy Frigyes szövege alapján ,Nyitrai László zenéjére, többfelé játszották. Én is láttam, frivol, jókedvű Madách paródia volt, tele mozgással, virgonc játékkedvvel, ezúttal röpke idő alatt is sikerül megidézni a hangulatát.
Az egykori növendékek közül az énektudásáról igazán híres Für Anikó most is igencsak kiereszti a hangját, csipkelődő iróniával és öniróniával dalol, Nyitrai zenéjével, Galambos Attila szövegével, női szépítkezésről, cicomázkodásról. Tompos Kátya is egy magát túl spilázó nőt domborít, a Vesztegzár a Grand Hotelben című darabból. Darvas Benedek zenéje még készségesen le is áll, amikor rúzsozás, kéjes szempilla rezegtetés közepette a hölgy falrepesztően röcögteti meglehetősen éles hangját.
Adorjáni Bálint pedig egy Wettl Tamás által megzenésített Paul Verleine vers segítségével, igazi, túlzottan is magabiztos, ezért már mulatságos macsót mutat be. Alapszabály, hogy a verset a növendékek keresik ki a maguk számára, és kérik meg a zeneszerzőket a megzenésítésükre. Rétfalvi Tamás például olyan Varró Dániel szövegre lelt, amihez Podráczky Ákos szövegét társítva remekül megmutatható, milyen az, amikor valaki totálisan náthás, és bizonyos hangokat csak eltorzult formában képes kiejteni.
Szabó Sebestyén, Patkós Márton, két holdvilágképű, ábrándos bohócot formáz. Általában azok adják elő a dalokat, akik számára írták. De, ha más elfoglaltság miatt távol a daltulajdonos, megeshet, hogy valaki kölcsönkap egyet, mint például a másodéves Fekete Gábor, aki Szép Ernő verse, Emszt András zenéje segítségével meglepő magabiztossággal énekel egy gyáva legényről. Kurta Niké a nő és férfi kapcsolatot ábrázolva, a zongoristával is huzakodik. Aki amúgy több dal zeneszerzője is, Kovács Adrián.
Például Csokonai Karnyónéjához is ő írt dalokat, egyet közülük nagy elánnal, áradó humorral ad elő Csapó Attila és Zoltán Áron. De Ficza István is az ő jóvoltából énekel, Háy János szövegére, fancsali ábrázattal ecseteli a háztartási munka „gyönyöreit”. Tasnádi Bence egészen átélten adja elő milyen borzadályos, amikor egy újra és újra zümmögni kezdő légy nem hagyja aludni. Lestyán Attila markáns alkatát markáns egyéniségével párosítva, méla, nagy fülű elefántként tragikomikusan dilemmázik.
Ifjabb Vidnyánszky Attila pedig Weöres Sándor szövege, Mátyássy Szabolcs zenéje által ihletetten, boldog mámorral és szarkasztikus humorral, anélkül, hogy bármilyen maszkot is felvenne, jókora játékkedvvel majommá változik. A finálé az ifjabb Vidnyánszky által Budaörsön rendezett Liliomfiból való. Hittel teli, energikus szerelmi vallomás ez a színházról, amit minden nehézség árán, eltökélten kell csinálni. A Bagó Gizella által szervezett koncerteken, rendszerint ilyen teljesen eltökélt, irigylésre méltóan elhivatott színházcsinálókat láthatunk.
