Napról-napra változik most a helyzet a besszarábiai fronton. Az oroszok hol támadnak, hol meg elcsöndesednek. A legújabb hivatalos jelentés csak azt közli velünk, hogy nincs újság, ami annyit tesz, hogy említésre méltó harcok az utolsó 24 órában nem voltak.
Orosz jelentés
Tannenfeld környékén, Lennevadentől egy kilométernyire, nyugatra, a németek gázbombákkal lőtték árkainkat. Cartorijsktól északra az ellenség hiábavaló kísérleteket tett az áltálunk elfoglalt magaslatok visszavételére. Galíciában a Strypa középfolyásánál meghiúsítottuk az ellenségnek azt a kísérletét, hogy árkainkhoz közeledjék. Strypa alsó folyásánál és a Dnyeszter mellett megtámadtuk az ellenséget, amely Jasloviectől északra egy magaslatot és Dublova falut (Latactól 14 kilométernyire, délkeletre) megszállotta volt. Dublova falut már elfoglaltuk. Cernovictól északkeletre az ellenség árkaink közelében négy aknát robbantott föl. Elkeseredett harc fejlődik.
Orosz készülődés a besszarábiai fronton
Jassyból jelentik a bukaresti lapoknak: Besszarábiából érkező utasok beszélik, hogy az orosz katonai hatóságok az utóbbi időben új erődítési munkálatokat foganatosítottak Besszarábia különböző pontjain. A legfontosabb munkálatokat a bukovinai határon végeztek. Egyidejűleg azt is jelentik, hogy naponta újabb orosz csapatokat szállítanak a galíciai és bukovinai határra.
A moszkvai békegyűlés
Az orosz cenzúra minden szigorúsága ellenére is egyre kimerítőbb tudósítások érkeznek arról a béke manifesztációról, amely még a múlt év december 26-án történt Moszkvában, és amelyen az orosz politikai és kultúrélet számos kitűnősége vett részt. A békegyűlés vezető szónoka Arcübasev orosz író volt. A hallgatóság soraiban ott volt több orosz állam-férfi és Konstantin nagyherceg, aki a háború egyik legelkeseredettebb ellensége, és akit éppen ez álláspontja miatt nem is bíztak meg semmiféle katonai parancsnoksággal.
Arcübasev nagyszabású beszédet tartott a háború ellen. „Régmúlt időkben — mondotta — szurokfáklyát kötöttek a bikák szarva köré, azt meggyújtották és így kergették a felbőszített állatokat az ellenség sorai felé. Barbár szokás volt, amely ebben a háborúban más formában megismétlődött.
Most mi oroszok vagyunk a bikák, a hamis becsvágy, a lobogó igyekezet az elérhetetlen célok felé a tüzes szurokfáklya, és mint egykor a megvadult és szenvedő bikákat, úgy kergetnek most minket is.
Legfőbb ideje már, hogy öntudatra ébredjünk, hogy ne vállaljuk tovább ezt az állati szerepet, amely méltatlan hozzánk és veszedelmes reánk nézve. Nem akarjuk továbbra is legszentebb nemzeti érdekeinket, vagyonunkat és életünket idegen célokért föláldozni.
Nekünk nem nyugat, hanem kelet felé kell fordítanunk minden figyelmünket, Ázsia felé, mert ott vannak a mi igazi érdekeink.
Németországtól nem választ el minket semmi, sőt a német kultúra kell, hogy további fejlődésünk alapja legyen. Anglia megerősödése viszont ártana Oroszországnak. A beszédnek nagy hatása volt. A békemozgalom általában egyre szélesebb hullámokat ver Oroszországban.
Népszava 1916. január 25.
