A populista baloldali politikus földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a 2005-ös elnökválasztáson, 2006. január 22-én lépett hivatalba, s hírek szerint egyelőre nem is akarja átadni a posztját. Az ajmara származású Morales 2005-ben 54 százalékot szerzett, 2009-ben 64 százalékkal választották újra, s 2014-ben 61 százalékkal harmadszor is megerősítették az elnöki székben.
Morales büszke rá, hogy rácáfolt a kételkedőkre, s meg tudta őrizni népszerűségét. Bolívia gazdasági teljesítménye majdnem megháromszorozódott az elmúlt évtizedben, nem utolsósorban persze a magas nyersanyagáraknak köszönhetően. Az ország fő exporttermékei a földgáz, a cink, az ón, Kolumbia és Peru után a világ harmadik legnagyobb kokatermelője. Tavaly is 4,8 százalékos volt a növekedés. Bolívia azonban így is a világ legszegényebb államainak egyike.
Morales hivatali ideje 2020-ban járna le, de az államfő népszavazást akar kiíratni, hogy ismét indulhasson, s újabb öt évre meghosszabbíthassa országlását. A 2009-ben elfogadott bolíviai alkotmány ugyan csak egyszeri újraválasztást engedélyez, de a legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy Morales első hivatali idejét nem számítják, s ezért indulhatott harmadszor 2014-ben. Ha a február 21-re tervezett referendumon jóváhagyják a módosítást, Morales 2019-ben újra jelöltetheti magát.
Bolívia szoros szövetségese Venezuelának, Morales a néhai Hugo Chávez elnök rendszeréről vette a mintát. A dél-amerikai ország és az Egyesült Államok viszonya ugyanakkor feszült, Bolívia nem csatlakozott az amerikaiak drogellenes háborújához, mondván, a kokatermelés felszámolása ellentétes az ország hagyományaival és az ebből élő parasztok érdekeivel. Az elnök 2008-ban kiutasította az amerikai kábítószer-ellenes hivatal, a DEA képviselőit, azóta nincs amerikai nagykövet sem