Ettore Scola generációjának több fontos rendezőjéhez hasonlóan az ötvenes években kezdett el íróként dolgozni az olasz filmgyárban, közel ötven filmnek írta a forgatókönyvét (köztük az Előzésnek), mielőtt megrendezhette első játékfilmjét 1964-ben. Ez volt a Beszéljünk a nőkről, többek között Vittorio Gassmannal, aki innentől kezdve rendszeresen játszott Scola filmjeiben, köztük az 1966-os, nálunk is népszerű Belfegor a pokolból című középkori vígjátékban.
Az első nagy sikerét az 1968-as Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? című filmmel érte el, abban Alberto Sordi, Nino Manfredi és Bernard Blier figurázták ki a jóléti olaszok harmadik világgal szembeni arroganciáját.
Egyik legismertebb filmje, az 1974-es Mennyire szerettük egymást épp az 1945 utáni három évtizedet öleli fel egy nő (Stefania Sandrelli) és három férfi (Vittorio Gassman, Nino Manfredi, Stefano Satta Flores) kapcsolatán és szerelmi konfliktusain keresztül. Ez volt az első filmje Scolának, amelyért sok díjat is nyert.
1976-ban rendezi talán legjobb és leggyilkosabb vígjátékát Csúfak és gonoszak címmel, a római periférián élő és ügyeskedő családokról. A film Cannes-ban is megnyeri a legjobb rendezés díját.
Scola 1977-ben rendezte meg az Egy különleges napot Marcello Mastroiannival és Sophia Lorennel, egy szerelmi történetet Adolf Hitler 1938-as római látogatása idejéből. Négy Oscarra jelölték, Golden Globe-ot kapott érte. 1980-as, A terasz című filmje már a baloldali olasz értelmiség kríziséről szólt megint Gassmann, illetve Jean-Louis Trintignant és Ugo Tognazzi főszereplésével. 1983-ban megrendezi A bált, 1987-es filmje, A család immár az olasz történelem 80 évét öleli fel, ismét viccesen-szentimentálisan és ismét Gassmannal.
Ettore Scola folyamatosan rendezett, a kilencvenes években is, élete során 41 filmet készített. Nagyon kritikus volt a Berlusconi kormánnyal szemben, a kétezres években többször nyilatkozta, hogy nem csinál több filmet: az elmúlt 10 évben két filmet és két dokumentumfilmet rendezett. Tavaly novemberben mutatták be a Ridendo e scherzando (Nevetve és viccelve) című dokumentumfilmet az életéről.
Ettore Scola 84 éves korában halt meg.