„Őszinte részvétemet tolmácsolom az önkéntes páciens családjának. A klinika arra törekszik, hogy tisztázza a tragikus baleset okát, és garantálja a többi érintetett teljes gyógyulását” - nyilatkozta a Rennes-i Biotrial portugál kísérleti klinika igazgatója, Antonio Portela, a vasárnap elhunyt beteg halála után. Mint megírtuk, meghalt az a franciaországi férfi, aki csütörtökön egy tesztelés alatt álló gyógyszer miatt agyhalál állapotába került. A tesztekben kilencvenen vettek részt, közülük öt ember állapota súlyos.
A dráma hírét a múlt pénteken elsőként publikáló Le Figaro azt írta, hogy a kísérleteket önként vállalóknak évenként átlagosan 4500 eurót fizetnek ki – az alanyok többségükben zsebpénzre éhes orvostanhallgatók. A Le Monde szerint a klinikai kísérleteknél a hasonló drámák nagyon ritkák. A Biotrial franciaországi portugál családi vállalkozást 1924-ben alapították, és főként neurológiai betegségek gyógyítási lehetőségeit kutatja. A bajt okozó molekula reakciója kiszámíthatatlan, a gyártás alatt, vagy szállítás közben is érheti fertőzés.
A mérvadó párizsi lap szerint az egyik legfontosabb aktív hatóanyag egy magyar üzemből származott, de a tudósítás nevet nem említett, és még csak közvetve sem utalt felelősségre. Kifejtette a Le Monde azt is, hogy a kísérleti feltételek nagyon szigorúak, több szakaszt írnak elő, és mielőtt embernél alkalmaznák őket, állatokon próbálják ki. Francia földön évenként átlag 20 000 embert kérnek föl a tesztelésre. Az önkéntes alanyok többsége az orvostanhallgatókon kívül munkanélküli, egyes esetekben szabadságukat töltő dolgozók, akik így próbálják megkeresni a betevőre valót.
A Le Point heti hírmagazin riportban fogta faggatóra Camille B.-t, egy szájsebésznek készülő egyetemista lányt, azt tudakolván, hogyan is fest a valóságban egy ilyen kísérleti szakasz. Camille eddig egy alkalommal vett részt önként egy kísérletben, egy diáktársától értesült a lehetőségről. Kezdetben napi 150 eurót kapott. A teszt előtt különösebben nem tájékozódott, noha hallott ezt-azt annak kockázatáról. Egy panelkérdésekből álló kérdőívet kellett kitöltenie, elmondása szerint egyik sem látszott túlságosan komolynak. Eleinte kissé izgatottnak érezte magát, idővel azonban oldódott. Ha az állatoknál nem volt semmi baj, miért is aggódna?
Az első három-négy napban mintegy tízen voltak egy nagy kórteremben, szabályos kórházi ágyakban. A vállalkozók többsége negyven évesnél fiatalabb volt, fecsegtek, szórakoztak, kiosztották az ennivalót, az volt az érzése, mintha üdülőhelyen volnának. Napközben bukkantak föl az ápolók, kiosztották a kísérleti gyógyszereket, többnyire tablettákat. Ki kellett nyitniuk a szájukat, igazolni, hogy lenyelték őket. Volt, aki csak placebót kapott. Camille néha szédülést érzett, ami aztán elmúlt. A Rennes-i dráma után az orvostanhallgató azt mondta a Le Point riporternőjének, borzalmas, ami történt, de szerinte az ilyen drámák kivételesek. Nem sajnálja, hogy vállalkozott a „kalandra”, de arra a kérdésre, hogy ha anya lesz, támogatja-e gyermekét egy ilyen teszten való részvételben, azt mondta, aligha tenné meg, jóllehet a tudomány haladását támogatni kell.
