Hajdan a mesésen gazdag, kicsiny arab emirátus szinte mágnesként vonzotta a kereskedőket és a tengerészeket. Manapság a Dubajba látogatók nagy többsége kíváncsi turista. Mindent egy helyen - ez lehetne akár Dubai jelmondata is. Az ottani várostervezők és befektetők több mint tíz éve úgy döntöttek, hogy ideje csodákat alkotni.
Megirigyelték Párizst, Londont, Rómát, hiszen ezek mindegyikében van legalább egy olyan világhírű építmény, amely a város jelképévé vált, és szinte az egész világon ismertté tette. A világ leggazdagabb városában már régóta minden megtalálható, semmi sem hiányzik, régebben is csak egy valami. Mégpedig az olyan jelképek, jellegzetes épületek, melyekről az egész világon Dubajra gondolnak az emberek.
Látnivalók egymás hegyén-hátán
Mivel az olajnak köszönhetően pénz van bőven, ezért eldöntötték, hogy megmutatják a világnak, milyen csodákra képes az arab építészet. Helyszínnek kijelöltek egy kietlen tengeri partszakaszt a várostól néhány kilométernyire délre. Nem volt ott semmi, csak homok és tenger. Megépült többek között a Burdzs Kalifa (magyarul: Kalifa-torony), amely jelenleg a világ legmagasabb épületének számít 828 méteres magasságával. Éppen hat éve, 2010. januárjában adták át.
Az emirátus vonzereje talán éppen abban rejlik, hogy a hihetetlenül változatos vidékek, látnivalók igen kis területen találhatók. Az utazó akár egyetlen nap alatt is ízelítőt kaphat az országból - a sziklás hegységektől kezdve, a sivatag dűnéin keresztül a homokos tengerpartokig vagy a zöldellő ligetekig. A poros falucskáktól a luxusvillákig, a műemlékektől az ultramodern bevásárlóközpontokig.
Dubaj örökké nyüzsgő, színes kikötőjében évszázados kereskedelmi tradíciók elevenednek meg: az ultramodern tengerjárók mellett szinte eltörpülő kis kereskedelmi hajók ma is ugyanazokat az utakat futják be India vagy Kelet-Afrika felé, mint elődeik. A dokkok szomszédságában azonban már nagyon is XXI. századi a világ. A víztükör fölé Dubaj központi üzleti negyedének modern épületei, felhőkarcolói magasodnak. A déli városrészt, Bur Dubait az északival, Deirával két impozáns híd és egy alagút köti össze. Ám ez a kissé rideg, fémesen csillogó külső nagyon is változatos, barátságos "hátországot" takar, míves mecsetekkel és tarka keleti piacokkal, soukokkal.
A városnézést érdemes rögtön a közepén kezdeni: az öbölről igazán pazar kilátás nyílik Dubajra. A két part között egész nap fürge vízitaxik, ún. abrák cikáznak, az öböl bejáratánál található abra-állomáson pedig hajós vállalkozók hada várja a turistákat. Az egy órás út alatt egészen a Maktoum-hídig viszik az utasokat, s a vízről megcsodálható a város sok történelmi és modern látnivalója.
Síelni a homokban
Persze egy sivatagi vagy egy hegyvidéki szafari semmivel nem helyettesíthető. Bár az emirátus területéből a sivatag alig több mint 4000 négyzetkilométert foglal el, homok, szikla, gyér növényzet és oázis szinte végtelen kombinációban található meg e tájon. A Hajar-hegység mentén például természetes vízforrások által éltetett buja datolyaligetek zöldellnek, de néhány kilométerrel távolabb már végtelen homokdűnék uralják a látóhatárt. Szafarira indulhatunk négy lábon, azaz teveháton, de akár négy keréken is. A szokatlan sportok szerelmesei sítalpon is próbát tehetnek - a homoki sízés az utóbbi évek slágere.
A jelöltek speciális sítalpakon siklanak le a magas homokdűnék oldalán - állítólag majdnem olyan, mint az igazi, csak egy kicsit melegebb. Nem lesz gondja az estére sem. Részt vehet a csillagos ég alatt egy sivatagi vacsorán. Egy arab város valamirevaló soukok nélkül olyan, akár a huszár kardja nélkül... Sokak számára a vásárlás egyenesen egy dubaji látogatás alfája és omegája. De az emirátus soukjai még azok számára is kötelező látnivalók, akik nem szenvednek akut vásárlási lázban.
Bár az öböl mindkét partján több piac is található, leginkább Deira területén maradt meg azok hagyományos, labirintus-szerű szerkezete. A látszólagos káoszt nagyon is szigorú tradíciók szervezik renddé - még ha nem is egészen európai értelemben -, az egyes mesterségek, kereskedelmi területek ugyanis egymástól jól elkülönülő tömbökben, soukokban telepedtek meg. A fűszerárusok soukjainak keskeny utcácskáin szinte alig fér el az ember az árusok asztalai között. Hatalmas kupacokban áll a tömjén, a rózsaszirom, a különböző fűszerek és gyógyfüvek. A séta végére az illatok özönétől szinte bódult állapotba kerülhet a látogató.
Intenzív, bár némileg ellentétes szaglószervi élményeket kínál Deira halpiaca, ahol a kora reggeli és az esti órákban helyi halászok fülsüketítő alkudozások közepette kínálják aznapi zsákmányukat. Az aranyművesek, illetve kereskedők soukja nyugodtabb világ, itt viszont az ékszerektől roskadozó kirakatok látványába szédül bele a látogató.
A pénz nem számít
A rengeteg pénz jelenléte szinte tapintható Dubajban. Itt minden 12 év feletti férfi havi 600 ezer forintot kap az államtól, 18 éves kora után pedig könnyedén lakást is, amiért semmit nem kell tennie. Nincsenek adók, ingyenes az oktatás és az orvosi ellátás, a benzin pedig olcsó. A magyar turisták is mind jobban kedvelik az emírséget. Dubaj igazi turista és kereskedelmi központ, és nemcsak a Burj Kalifa vagy a Burjal Arab és a 16 sávos autópályák látványa igazán vonzó. Rengetegen dolgoznak a helyi légitársaságnak és más multinacionális vállalatoknak. Sokan hozzák családjukat is.
A körülbelül hatmillió lakosból csak 330 ezer állampolgár. A többiek vendégmunkásként vannak itt. Egy Bangladesből érkezett munkás bére messze nem éri el a magyar színvonalat, de a jól képzett európai szakemberek megtalálják a számításukat. Igaz, hogy ezért hetente hat napot kell dolgozni. Jelenleg akár 30 ezer honfitársunk is tartózkodhat Dubajban, ahol nemcsak a turistákra, hanem a vállalkozókra is kellemes környezet vár.
