Szükségállapot nem lesz, hanem van. Ami lesz - vagy lehet -, arról sokat írt a Népszava is. Elkészült a törvénytervezet, amely az úgynevezett terrorveszély-helyzetben felhatalmazza a kormányt a törvényektől való eltérésre, egyes törvények alkalmazásának felfüggesztésére. Hogy éppen terrorveszély van-e, azt a kormány maga dönti el. Nem kell hozzá terrorcselekmény, azt mondják, hogy veszély van, és kész. Ha a törvényt a képviselők kétharmada most elfogadja, akár február 1-től mondhatják.
Márpedig elfogadja. A Jobbik már bejelentette, hogy elvileg támogatja, noha – így a kifinomult jogérzékéről híres Novák Előd - „a rendkívüli jogrendben vannak durva dolgok, ez természetes”. Természetes? Neki. Hiszen a Jobbik kormányra tör, és nem volna kedve ellenére egy olyan helyzet, amelyben a törvényeket a kormány a szemétbe vághatja, akármilyen csekély többsége van, hiszen az elvi felhatalmazást már most megkapja hozzá. Innentől még a parlament fügefalevele is lehullhat, elég csak két havonta egyszer összehívni. A terrorveszély-helyzet kihirdetéséhez nem is kell, elég, ha a kormány utólag „tájékoztatja” az illetékes bizottságokat. Utána 60 napig azt csinál, amit akar, két lábbal ugrálhat szinte az összes törvényen, az országgyűlés csak arra kell, hogy két havonként meghosszabbítsa ezt a „különleges jogrendnek” nevezett jogon és renden kívüli állapotot.
Nem vagyok vészmadár. Nem gondolom, hogy a kormány azonnal és feltétlenül el akarja sütni a kezébe kapott fegyvert. (Bár az Unión kívülre sodródva, vagy a Jobbik kormányzati jelenléte esetén erre sem vennék mérget.) Egyelőre csak minket akar sakkban tartani vele. A hidegháború idején sem azért fegyverkeztek a nagyhatalmak, hogy ledobják az atombombát, hanem, hogy a másikat blokkolják.
Ez a tervezet erről szól. Ez a fenyegetés, a ránk szegezett fegyver törvénye. A kormány tudatni kívánja, hogy mindent megtehet. Ha akarja. Nem biztos, sőt remélhető, hogy nem fog mindent akarni. De jó, ha tudjuk: nála a fegyver. Hát lóbálgatja most egy kicsit az orrunk előtt. Ez máris szükségállapot, nem jogi, hanem politikai értelemben. Mert a fegyver lóbálása már felfüggesztette a normális viszonyokat. Már nem elegendők a szokásos lagymatag módszerek, nem elég a pártok sajtótájékoztatója, még nemleges szavazata sem. Többeknek, másoknak, másképp kell megszólalni. Egy filmrendező ismerősöm úgy fogalmazott: meg kell hirdetni a „közéleti szükségállapotot”, szemben a kormány által tervezett szükségállapottal. A frontok világosabbak, mint bármikor: egyik oldalon, egy táborban a Fidesz és a Jobbik, a másikon mindenki más. Mert az a meglóbált pisztoly bárkire ráirányulhat.
Az helyes és szükséges, ha egy ország mindent megtesz a terrorizmus ellenében. Az is világos, hogy a párizsi robbantások, a korábbi londoni vagy new yorki merényletek után rendkívüli intézkedésekre, szükségállapotra volt szükség. A magyar alaptörvényben már benne vannak a különleges jogrend esetei. Benne voltak az alkotmányban is. Csakhogy eddig az ilyen helyzetek kihirdetéséről a parlament dönthetett, meghatározott feltételek esetén. Egyedül a természeti vagy ipari katasztrófa fennállásáról határozhatott a kormány maga, de hát árvizet vagy robbanást nem lehet hazudni, arról mindenki látja, hogy van vagy nincs. Most viszont a kormány a hasára ütve is kijelenthetné: terrorveszélyt észlel. És innentől mindent szabad neki.
E törvény szerint már megtehették volna, amikor a TEK-főnök titokzatos utalásokat tett egy Orbán-elleni merénylet tervére, amiről azóta sem hallottunk. Vagy amikor az Anonymus nevű szervezet, vagy a nevében más, egy kibertámadással riogatta a kormányzati intézményeket. A tervezet ugyanis arra is kitér , hogy nemcsak a fegyveres, hanem a nem fegyveres terrorfenyegetés is ok lehet a jogrend felfüggesztésére.
A kormány az általa ki tudja, milyen alapon megállapított „terrorveszély-helyzetben” leállíthatja az internetet, a postát, a közlekedést. Vagy ha szelídebb kedvében van, csak ellenőrizheti. A külföldi kapcsolatokat no pláne korlátozhatják, nincs ám összevissza szkájpolás az Angliában dolgozó gyerekkel. Megszüntetheti egyes rádiók, tévék, lapok működését. Zárolhatják „az ország biztonságát veszélyeztető szervezetek vagy személyek” vagyonát. Hogy Simicskának annyi, az kevésbé izgat, de egy füst alatt a Soros- vagy norvég-bérencnek hazudott jogvédő szervezetek, civilek helyében sem aludnék nyugodtan. Végre értem, miért beszélt a kormányszóvivő „nemzetbiztonsági kockázatról”, miután nagy hűhóval hónapok múltán „leleplezték”, hogy az egyik menekülteket, majd itthoni szegényeket segítő csoportban dolgozott egy büntetett előéletű ember is. ("Ha jól értem, ugyanúgy ingatlanüggyel kapcsolatos gazdasági bűncselekmény miatt büntették, mint emlékem szerint a kormány bizalmát azóta is élvező Várhegyi Attilát. ) És mit érne az egész, ha a közbeszerzést és a gyülekezési jogot nem lehetne felfüggeszteni?
Az interneten terjed egy rockegyüttes dala: „Tedd le a kezedet, a fejedet akarják!” Elég a feltartott kézből. A fejedet akarják!
