Annyi nyílt és baráti levelet olvashattunk már az utóbbi öt év Fidesz-kormányzása alatt, amit Orbán Viktorhoz írtak, hogy a posta egy hét alatt sem tudná kikézbesíteni őket. Volt, aki határozottan, más baráti hangon figyelmeztette a miniszterelnököt a hatalommal járó felelősségre, arra ösztökélve, hogy ugyan már hallgassa meg az eltérő véleményeket is. A levelek többnyire visszhangtalanul maradtak, rosszabb esetben felbontatlanul kerültek a papírkosárba. Most két levél is alighanem hasonló sorsra jut, ha csak valamelyik minisztériumi mameluk nem mond valami pökhendi választ, olyasmit, hogy a kormány megvédi a magyar embereket.
A Közoktatási Kerekasztal szakmai és érdekvédelmi szervezeteinél betelni látszik a pohár, mind többen csatlakoznak a miskolci hermanosok felhívásához, amely a tanárok és diákok kizsigerelése ellen tiltakozik. A kerekasztal ezért "felszólítja a kormányzati illetékeseket, hagyjanak fel a politika vezérelt struccpolitikával, és haladéktalanul kezdeményezzék az oktatás egészét képviselő szakmai-társadalmi kerekasztal összehívását".
A másik "nyílt levelet" a fekete ruhás nővérként ismertté lett Sándor Mária tette közzé a Népszabadságban. Ő egyenesen Orbán Viktornak címezte sorait, az egészségügyi "rendszer nem működik, már csak a benne dolgozók szakmaszeretete tartja életben... Mivel Ön, tisztelt Miniszterelnök úr, se nem orvos, se nem ápoló, se nem tanár, civil emberként várjuk civil társaságunkba... azt szeretnénk, ha harcunk élére állna" - írja a volt gyermekápoló nővér.
Az ember nem tudja sírjon vagy nevessen. Sírjon a közállapotokon, vagy nevessen azon a még mindig kitartó naiv hiten, amely úgy gondolja, hogy sem az oktatás, sem az egészségügy nem annak a rendszernek a része, amelyet a levelek címzettje épített ki fél évtized alatt. Aki pedig a rendszer élén áll minden, csak éppen nem az, aminek gondolják: civil. Egy közülünk, aki velünk gondolkodik.
A leveleket rossz helyre, égi magasságokba címezték. El kellene jönnie a napnak, amikor a kiutat kereső kerekasztalokra szóló meghívókat nem a kormánynak, a miniszterelnöknek, hanem saját maguknak küldik ki "zemberek". Amikor ráébrednek a két legnyomorultabb állapotban lévő ágazat dolgozói is, a kormánytól nem várhatnak semmit. Csak annak ellenében, önmaguktól.
