Báránybőrbe bújt farkasként vívta meg a tavalyi választásokat a Jog és Igazságosság: feledtetni igyekeztek a 2005-2007 közötti, első Kaczynski-kabinet viharos kormányzásának az emlékét, inkább mérsékelt hangnemben, az emberek zsebét érintő ügyekkel kampányoltak, a szegények támogatását, a nyugdíjkorhatár csökkentését ígérték. A PiS malmára hajtotta a vizet, hogy nyolc év múltán a lengyelek többsége változásra vágyott, annak ellenére is, hogy jobban éltek, s hogy az ország tekintélyt vívott ki magának a nemzetközi porondon.
A középjobb Polgári Platform karizmatikus vezető nélkül maradt, a tekintélyes uniós pozícióba távozott Donald Tusk vezetésével a PO-nak tán esélye lett volna, hogy útját állja a konzervatívok előretörésének. A párt politikusai azonban sorra lejáratódtak egy lehallgatási botrányban, s több protesztpárt is elszívta a levegőt az Ewa Kopacz vezetésével harcba indult Platform elől. A liberális baloldal ellehetetlenült, be sem jutott a szejmbe. Hiába lehetett sejteni, hogy Jaroslaw Kaczynski pártja a győzelem után mutatja majd meg igazi arculatát, hiába aggódtak Brüsszelben, hogy mi lesz, ha Varsó is a budapesti útra lép, a PiS szavazóit nem tántorították el. Ráadásul a menekültválság is az euroszkeptikus nacionalisták pozícióit erősítette.
Villámgyors menesztések
Az új kormány abszolút többséggel, 235 mandátummal rendelkezik a 460 fős szejmben, s biztos többsége, 62 szenátora van a 100 tagú felsőházban. Már az új kabinet megalakulása is árulkodó módon zajlott, a kormányalakítási tárgyalásokon Beata Szydlo, a miniszterelnöki poszt várományosa gyakorlatilag nem is vett részt. Kaczynski és szűk köre osztotta a tárcákat, ellentmondásos személyiségeket helyezve kulcspozícióba. Szydlo beiktatásakor a PiS vezetője kilátásba helyezte az alkotmány átírását, noha ehhez a kormánypártnak nincs elég mandátuma. Villámsebességgel elkezdődött a tisztogatás, saját bizalmi embereik pozícióba helyezése, s a PO által kinevezett vezetők menesztése.
A kormány beiktatásának éjjelén lecserélték a titkosszolgálatok vezetőit, a belbiztonsági hivatal (ABW), a hírszerzés (AW), a katonai elhárítás (SKW) és a katonai hírszerzés (SWW) feje is „benyújtotta lemondását”. Grzegorz Schetyna, a távozó külügyminiszter „hadiállapotnak” minősítette a titkosszolgálati vezetők azonnali menesztését. A titkosszolgálatok felügyeletét a jövőben az a Mariusz Kaminski látja el, aki ellen büntetőeljárás folyt korábbi miniszteri ténykedése miatt. Az államfő kegyelmet adott neki, így lehet tagja az új kabinetnek. Az elnöki gesztus maga is jogsértő volt azonban, mivel – érvelnek szakértők – kegyelemben így csak az részesíthető, akit jogerősen elítéltek. Kaminski verdiktje azonban még nem volt jogerős.
Az új védelmi miniszter, Antoni Macierewicz a 2006-2007-es Kaczynski-kormány idején a belügyi tárcát vezette, arról vált hírhedtté, hogy feloszlatta a katonai hírszerzést, s nyilvánosságra hozta az ügynökök listáját. A tárcavezető szívesen hangoztat összeesküvés-elméleteket. A védelmi tárca november végén bejelentette, hogy másfélszeresére, 100-ról 150 ezerre növelik a hadsereg létszámát. Macierewicznek rögtön a NATO-t is sikerült provokálnia, ugyanis az éj leple alatt, másolt kulccsal hatoltak be a varsói nemzetközi hírszerzési központba, menesztették annak vezetőjét, Krzysztof Duszát, saját emberüket, Robert Bala ezredest ültetve a helyére. A volt védelmi vezetés szerint erre nem volt semmi szükség, fényes nappal is végrehajthatták volna a személycserét. A NATO önmérsékletén múlt, hogy homlokráncolással túlléptek az incidensen. Az esetet még kínosabbá teszi, hogy júliusban Varsóban rendezik meg a NATO idei csúcstalálkozóját. Az új kormány szorgalmazná, hogy az észak-atlanti szövetség telepítsen állandó támaszpontot Lengyelországba.
Megbénított alkotmánybíróság
Kaczynski álma, az 1989-es fordulatot beteljesítő "negyedik köztársaság" megteremtése, az új varsói vezetés lépései nem hagynak kétséget afelől, hogy teljhatalomra, a lengyel politika, gazdaság, társadalom radikális átalakítására törekednek. Nekifutásból nekimentek az alkotmánybíróságnak. Andrzej Duda államfő, aki készséges partnere a kabinetnek, megtagadta, hogy feleskesse az előző kormány által még a tavalyi választások előtt – részben kétségkívül jogsértő módon - kinevezett alkotmánybírákat, villámgyorsan feleskette ugyanakkor a PiS öt „saját” kiválasztottját.
Az év végi ünnepek idején ráadásul újraszabályozták a taláros testület működését. Eddig az alkotmánybíróság egyszerű többséggel hozhatott ítéletet, a jövőben azonban csak kétharmados többséggel teheti ezt meg, tehát míg eddig kiemelt esetekben 9 alkotmánybíró részvételére volt szükség a döntéshozatalhoz, mostantól 12-nek kell jelen lennie. Két hét helyett fél évig is elhúzhatják a döntés kihirdetését. A lengyel legfelsőbb bíróság szerint a változtatásokkal gyakorlatilag megbénítják az alkotmánybíróság működését.
Vihart kavart a médiatörvény
Az Európai Bizottság, s több európai médiaszervezet is tiltakozott a lengyel médiatörvény módosítása ellen, amit a szejm után december 31-én a szenátus is megszavazott. A törvény értelmében a médiavállalatok vezetőit a jövőben a kincstárügyi miniszter nevezi ki, s válthatja le. A szakmai felügyeletet továbbra is a médiatanács (KRRIT) gyakorolja, ennek tagjait a szejm, a szenátus és az államfő jelöli. Duda múlt héten az Európa Tanács halasztást kérő felhívása, s a nemzetközi tiltakozás ellenére is aláírta az intézkedéscsomagot.
A közmédia bekebelezésére ez azonban csak az első lépés, a tervek szerint a közszolgálati rádiót, a tévét és a PAP hírügynökséget is „nemzeti kulturális intézményekké” alakítják. Hamarosan benyújtják az erről szóló törvényt, s ha az jogerőre emelkedik, három hónapon belül a közmédia minden alkalmazottjának automatikusan lejár a munkaszerződése, s ez alkalmat ad majd a munkatársak megfelelő szempontok szerinti „szűrésére”. Az új médiatanács tagjait ezentúl hat évre nevezik majd ki.
Az ellenzék szerint az új törvény „szájkosarat” tesz a közmédiára, Kaczynskiék szerint viszont most jön el az objektivitás kora, mert a közmédia eddig a PO javára volt elfogult. Az új vezetés még el sem foglalta posztját, az egyik legnépszerűbb újságírónak, Tomasz Lisnek máris „odaszóltak”, ne hívja meg tévéműsorába Andrzej Replinskit, az alkotmánybíróság elnökét. A köztévé új vezetője, Jacek Kurski korábbi PiS-képviselő pedig egyik első lépéseként arról intézkedett, hogy cseréljék le a híradó eddigi háttérképét, így a „sztálini” kulturpalota helyett a jövőben a varsói királyi palota óráját mutatják majd.
Megszavazták a bankadót
Szilveszter este a lengyel parlament alsóháza megszavazta a korábban beígért, a bank- és biztosítási adóról szóló törvényt is. A lengyel bankadó a magyarnál is keményebb, a tervek szerint 4,4 milliárd zloty (1,04 milliárd euró) folyhat be ennek révén a költségvetésbe. Az ebből származó bevételből teljesítené a PiS a családi pótlék emelésére tett ígéretét: áprilistól minden második és további gyerek után havi 500 zlotyt fizetnek majd. Beata Szydlo beígérte a kereskedelmi áruházláncok megadóztatását is, az erről szóló törvényjavaslatot hamarosan benyújtják. Az eddig kiszámíthatóan működő, jól teljesítő lengyel gazdaság meginoghat, a külföldi befektetők elbizonytalanodtak, a zloty is gyengélkedik.
Marek Belka jegybankelnök óvott attól, hogy a bankadó mellett a devizahitelek átváltását is bevállalják, mert ez válságba sodorná a bankok egy részét. A jegybank „bevétele” is a Kaczynski-tervek részét képezi: Belka mandátuma 2016 közepén lejár, a monetáris tanács tagjait pedig addigra várhatóan lecserélik. Szydlo kormányfő egyébként az euró bevezetéséért felelős kormánybiztosi posztot is megszüntette, kampányában már jelezte, ellenezné a közös európai valuta bevezetését.
Lengyelországban – s ez nagy különbség a magyarországi helyzethez képest – a parlamentben is erős ellenzéke van a Jog és Igazságosságnak, s a civil társadalom is gyorsabban reagál. A Szydlo-kormány első intézkedései nyomán, tavaly novemberben megalakult a Demokráciavédelmi Bizottság (lengyel rövidítéssel KOD) a hajdani Munkásvédelmi Bizottságok (KOR) mintájára. Hétvégenként Varsóban és más nagyvárosokban szerveznek tömegtüntetéseket, de a külföldön élő lengyelek is rendszeresen demonstrálnak Londonban, Párizsban és más metropolisokban.
Mit tehet az Európai Unió?
Lengyelország az Európai Unió hatodik legnépesebb állama, s Brüsszel számára korántsem mindegy, hogy Varsó tiszteletben tartja-e a közös európai értékeket, avagy – a magyar példát követve – megkérdőjelezi azokat. A lengyel lépésekre így gyorsan reagáltak, több uniós vezető is bírálta az elmúlt hetekben az új kormány intézkedéseit. Günther Oettinger, az EU digitális társadalomért felelős biztosa a közszolgálati média kormányellenőrzés alá helyezése miatt emelt szót, s még azt sem zárta ki, hogy Varsó elveszítheti szavazati jogát. Frans Timmermans, a Bizottság első alelnöke Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszterhez, illetve Zbigniew Ziobro igazságügyi miniszterhez írt levélben kért részletesebb tájékoztatást az alkotmánybíróság átalakításáról és a médiatörvény módosításáról.
Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke még keményebben fogalmazott, putyini stílusú politikának nevezte a PiS irányvonalát. „A lengyel kormány választási győzelmét felhatalmazásnak tekinti, hogy az állam érdekét a győztes párt akaratának rendeljék alá” – mondta Schulz. Viviane Reding volt EU-biztos, luxemburgi EP-képviselő is hasonlóképpen érvelt: „A jogállamiság elleni támadás mindig az alkotmánybíróság elleni támadással kezdődik, majd következik a média. Ez a Putyin-Orbán-Kaczynski-féle logika.” Schulz egyébként már az alkotmánybíróság körüli botrány nyomán „államcsíny jellegűnek” minősítette a történteket.
Az Európai Bizottság január 13-án „orientációs vitát” folytat a lengyel helyzetről, e vitától függ, megindítják-e a jogállamisági eljárást. A 2014 márciusában – nem kis részben az Orbán-kormány lépései nyomán – elfogadott mechanizmust az EU-s alapértékek „rendszerszerű” megsértése esetén aktiválhatják. A Bizottság először csak tájékozódik, konzultál az adott ország illetékes tisztviselőivel, s csak a legvégső lépés a szavazati jog megvonása. Eddig még soha nem léptették életbe ezt az eljárást. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke múlt héten úgy nyilatkozott, reméli, hogy párbeszéd útján rendezik a vitákat, s valószínűtlennek vélte, hogy büntetőintézkedéseket vezetnének be Varsó ellen.
Varsó már a szerdai ülés előtt igyekszik cáfolni a vádakat, Ziobro igazságügyi miniszter nyílt levélben utasította vissza Oettinger biztos „ostoba megjegyzéseit”, mondván, „rossz emlékeket idéz fel”, ha német részről Lengyelország „felügyeletének” szükségességét vetik fel. A lengyel külügyminisztérium pedig berendelte a német nagykövetet német politikusok Varsót bíráló megjegyzései miatt. Az orosz-lengyel kapcsolatok sem túl fényesek, várhatóan újranyitják a vizsgálatot a lengyel elnöki különgép 2010-es, szmolenszki katasztrófája ügyében.
Lapvélemények
Foreign Policy
Ha az EU megengedi, hogy egy második, Magyarországnál jóval nagyobb állam is hátat fordítson a többpárti demokráciának és a jogállamiságnak, akkor megítélése a demokráciák közösségében helyrehozhatatlan csorbát szenved – írta a magazin. „A lengyel demokrácia végnapjai” című cikk utalt rá: most láthatók a következményei annak, hogy Brüsszel az elmúlt öt évben tétlenül figyelte Magyarország sodródását az autoritaritazmus felé.
The Guardian
A PiS a lengyel társadalom vallásos, konzervatív harmadának nézeteit képviseli – mutatott rá a brit lapban „Varsóban a demokrácia oszlopait döntögetik” című cikkében Timothy Garton Ash. A lengyeleket jól ismerő, kedvelő történész, publicista szerint „nem Kaczynskiék politikája, ideológiája miatt kell megkongatni a vészharangot, hanem mert egyoldalúan megpróbálják átírni a demokratikus játékszabályokat”.
Newsweek
Jaroslaw Kaczynski csak az erő nyelvén ért, levelek és bírálatok önmagukban nem fogják megállítani a PiS villámháborúját – írta a magazin lengyel kiadása. Ha Varsó elveszítheti az uniós pénzügyi forrásokat vagy szavazati jogát az Európai Tanácsban, akkor talán nem lépnek tovább, de mivel tudják, hogy ez csak egy elvi szcenárió, az eddigieknél is gyorsabban mennek előre. Az EU-nak túl sok a problémája, nem akar új belső frontot nyitni. „Ám az sem jó stratégia, ha homokba dugjuk a fejünket” – áll a cikkben.