Magyarországon valóban óriási a bürokrácia, amit csökkenteni kellene, de vajon ezt pont a legfeljebb 300 négyzetméter hasznos alapterületű épületek építési engedélyének megszüntetésével kell kezdeni? Az építési törvény módosítása ugyanis január 1-től megszünteti ezekre az építményekre építési engedély kötelezettséget. Sok szakember nyilvánított már a témával kapcsolatban aggódó véleményt. Az önkormányzati hatóságok elsősorban féltik a települések igényes összképének biztosíthatóságát, továbbá a szomszédjogok érvényesülését. A környezetvédők nem látják biztosítottnak a rendeltetésszerű talaj- és vízgazdálkodást, az örökségvédelem veszélyeztetettnek látja a kulturális értékek megőrizhetőségét. Sőt, legutóbb kiderült, hogy a CSOK által igénybe vehető tízmillió forintos, kedvezményes kölcsön felhasználásával épülő lakásokhoz sem kérnek érvényes építési engedélyt, vagy ennek valamilyen hiteles megfelelőjét.
Nem sorolom tovább, hanem egy eddig nem, vagy kevéssé érintett területre hívnám fel a jogalkotók figyelmét, mégpedig a biztonság veszélyeztetésére. Eddig az építési engedélyek megszerzéséhez szükség volt különböző szakhatóságok hozzájárulására, most ez is elmarad. Novák Katalin államtitkár – aki gondolom e témában szakmailag rendkívül felkészült –, nyilatkozatában azt mondta, hogy a jogszabályokban, szabványokban foglaltakat ez után is be kell tartani. Ez úton szeretném államtitkár asszony figyelmét felhívni: nem mindent rendeznek a jogszabályok és szabványok, sőt, azok előírásaitól az illetékes szakhatóságok felmentést adhatnak, eltérést engedélyezhetnek. Ezekre lehetőségekre az illetékes szakhatóságok az építési engedélykérelem beadását megelőző konzultációk alkalmával hívták fel a figyelmét, az általában jól képzett, de konkrét szakterületen kevésbé felkészült tervezőknek. Saját, másfél évtizedes tűzvédelmi szakhatósági munkám során tapasztaltam, hogy ezeket a konzultációs lehetőségeket még azok a tervezők is igénybe vették, akik ezt szükséges teherként élték meg, mert másképp esetleg nem kaptak építési engedélyt, vagy a szabványban előírt építőanyag oly sokba került volna, hogy esetleg a megrendelő állt volna el a megvalósítástól.
A konzultáción azonban esetleg lehetőség nyílt arra, hogy más előírás megvalósításával a drágább építőanyag olcsóbbal kiváltható legyen. Tehát az engedélyezési eljárás esetenként még anyagi megtakarítást is eredményezhetett. Természetesen a tűzvédelem csak egy a sok közül, hiszen legalább ilyen fontossággal bír az egészségügyi szakterület és még jó néhány hatóság látókörébe tartozó olyan elvárás, amelyek a megépítendő épület biztonságos használatát hívatottak megvalósítani. Végül attól tartók, hogy a tervezők és kivitelezők teljes mértékben a megrendelői - szakmailag esetleg már vállalhatatlan – igényeknek akarnak majd megfelelni. Ez pedig oda vezethet, hogy egy esetleges szabálytól való eltérés csak a használatba vételkor derül ki, amely jobbik esetben súlyos pénzbírságot, vagy rosszabb eset egy épületrész, esetleg a teljes épület lebontását eredményezheti. Arra már gondolni sem merek, hogy e törvény módosítás, az egyik vélhető céljának, a korrupció megszüntetésének sem tesz eleget, hiszen ilyen esetben még erősebb lehet a késztetés arra, hogy "jobb belátásra bízzák" a vonakodó hatósági embereket, engedélyezzék a már kész épület használatbavételét. Tűzvédelmi szakemberként pedig nem szeretném, ha egy szörnyű tragédia kényszerítené a jogalkotókat a korrekcióra.
