Ennél jobban alighanem semmi sem illusztrálja jobban, hogy a legfelső szinten megkezdődött a közösség szétesése. Timmermans figyelmeztetésére olyan válasz érkezett a lengyelektől, ami az európai gondolat visszautasítását jelentette. Mármint hogy egy idegen testület nem kényszeríthet rá semmit az országra, mert az nem egyeztethető össze a nemzeti büszkeséggel. Továbbá hogy nem legitim tárgyalópartnerek az olyan uniós hivatalnokok, akik összeköttetés révén jutottak pozícióhoz. Szóval, itt fordulat zajlik. Ugyanilyen ellenségesen tekint Brüsszelre Orbán Viktor, valamint a cseh elnök, de a franciák egyharmada is. A lényeg, hogy a népakaratot a terhessé vált nemzetközi építmény fölé emeljék.
A választó vonal nem a jobb- és a baloldal között húzódik, a fő kérdés az, hogy több Európát akarsz, vagy kevesebbet? És egyre többen voksolnak az utóbbira. A fő ok az, hogy az összefogás kapcsán sok remény nem teljesült be. A külső határok nyitva maradtak, ellenben leereszkednek a belső sorompók. Euro ide vagy oda, a spanyolok, olaszok és franciák ma gazdaságilag rosszabbul állnak, mint 10 éve. És a szervezet a jog tiszteletben tartása kapcsán sem büszkélkedhet, lásd a többségi kvótadöntést. Ezek után az az egyik legszörnyűbb mondat a varsói parlamentben, hogy a nemzet jóléte fontosabb a törvénynél. Annak az önkénynek az igazolására szolgál, amelyről már azt hittük, hogy eltűnt Európában.
Orbán Viktor erkölcsi imperializmust vetett Merkel szemére, amikor a kancellár a menekültek elosztását javasolta. Megjegyzése mögött az a vád húzódik meg, hogy az EU-t Berlinből és Brüsszelből egy pár szentfazék vezeti, aki azt hiszi, hogy rá kell kényszeríteni a többiekre a magasabb politikai kultúráról alkotott véleményét.
A bajokat semmiképpen sem lehet úgy orvosolni, hogy Lengyelországtól megvonják a szavazati jogot. A liberális demokráciák közösségének bizonyosan reagálnia kell, amikor egyes államok kiiktatják a demokrácia intézményes biztosítékait, amikor járszalagra veszik az igazságszolgáltatást és a médiát. Viszont meg kell nézni, miből táplálkozik az újfajta tekintélyelvűség. És lehet, hogy nem két-, hanem három- vagy négysebességes Európára lesz szükség. A gyorsakat kell ösztökélni, nem pedig a lassúkat megbüntetni és ezáltal még inkább védekezésre kényszeríteni őket. De kétoldalú alapon is lehet keménységet tanúsítani az autoriter, illiberális kormányokkal szemben. Az ilyen tűszúrásokkal többet el lehet érni, mint ha Brüsszel veri a tamtamot - írja a német lap. (forrás: Klubrádió)
lásd még: "Veszélyben a sajtószabadság és a demokrácia" - Tüntettek Lengyelországban