December 16-án ismét volt egy szavazás az Európai Parlamentben a magyar kormány viselt dolgai kapcsán. Ötödik éve a sokadik. Bár a vonatkozó szövegek egyre keményebbek lettek, van egy határ, amelynek átlépése folyamatos viták tárgya, ez pedig az úgynevezett "7-es cikkely" alkalmazása, ami most sem történik meg!
Nos, ez a cikkely az EU alapszerződésének része, amelynek lényege, hogy ha valamelyik tagállam kormánya rendszeresen - még konkrétabban: rendszerszerűen -, azaz nem "csupán" ad-hoc jelleggel hágja át a közös szabályokat, hanem egymáshoz illeszkedően olyan jogszabályokat léptet életbe, amelyek tudottan szembe mennek az európai vívmányokkal, vagyis jogot sért, akkor a többiek vele szemben szankciókat foganatosíthatnak. Magyarul: büntethetik a renitenst. Minthogy a potenciális szankciók annyifélék lehetnek mint égen a csillag, ezért aztán ezek nincsenek is részletezve, mindössze a legvégső eszköz van nevesítve, hogy akár odáig is elmehet a rendszabályozás, hogy felfüggesztik az adott tagállam szavazati jogát az EU döntnöki testületében, konkrétan a kormányfőket tömörítő Európai Tanácsban.
A "7-es cikkelynek" a magyar kormánnyal szemben való alkalmazása legelőször az emlékezetes Tavares-jelentés vitái során merült fel. A Fidesz álláspontja mindmáig folyamatosan és roppant konzekvens volt: "szó sem lehet semmilyen ‘7-es cikkelyről"! Az MSZP eddig - szintén következetesen - ugyanezt az álláspontot képviselte. E két álláspont között nincs tehát különbség, bár a magyarázatok "szórnak"’, a lényeg ugyanaz. Ebben a helyzetben érhető tetten a kormány és ellenzéke mély egyetértése abban, hogy Orbánék akármit is csinálhatnak, Európa - a szavakon túl - ne lépjen fel a történelmünk egyik legalávalóbb és legkorruptabb rezsimjével szemben! Nem hiszem, hogy a baloldali szavazók ezt szeretnék!
Itt az idő, hogy újragondoljuk ezt az egészet! Lehetőleg a tényszerűségek, s kevésbé a romantikus vélekedések kapcsán. Jómagam egy percig se bánnám, ha a "‘7-es cikkely" alkalmazását szükségszerűen megelőző vizsgálatok megindulhatnának, hiszen bármi is legyen egy ilyen mélyreható elemzés-halmaz végkövetkeztetése, az adott kormánynak mindig ott a lehetősége, hogy visszaforduljon a helyes útra.
Az MSZP háza táján a "7-es cikkely" alkalmazásától való félelem abból a félreértésből adódik, hogy ha szavazati jog nincs, akkor esetleg európai pénz sincs, így hát sérülhet a magyar nép érdeke. Nos, nem! Nagyon nem ez a helyzet!
A szavazati jog megvonása egyáltalán nem jelent pénzmegvonást, ugyanis Európának nem érdeke, hogy a felzárkóztatni kívánt régiókban bárhol törés következzen be a fejlődés terén, ráadásul ezek a beruházások jóval hosszabb távra szólnak, mint egy-egy kormány működésének ciklusideje. Ennél fogva a magyar nép anyagi érdeke sem tud sérülni, hacsak úgy nem, mint immár öt éve, hogy ezeket a pénzeket szinte az utolsó fillérig a fideszes siserehad nyúlja le, vagyis a nép így se, úgy se lát ezekből sokat! A fejlesztési források kiosztása egyébként is hét évente történik, a 2014-2020 időszakra már minden el van döntve, a következő periódus, azaz a 2021-2026 időszak dolgairól pedig legkorábban 2019-ben indulnak meg a tárgyalások, a döntésre várhatóan 2020-ban kerülhet sor. Nos, nem tartom jó taktikai üzenetnek, ha - merő félreértés okán - az MSZP még erre a távolabbi időszakra is a Fidesz-regnálásával számol.
Ahhoz, hogy világosan lássunk, érdemes felidézni a legfontosabb érvet, amely az EU fejlesztési bőkezűségét és pénzügyi következetességét indokolja. Azt, hogy a gazdasági centrumok vonzereje hatalmas szívóerőt képvisel, vagyis a perifériák elnéptelenedése, bedőlése az egyik legnagyobb kockázat. Ez mindenképpen elkerülendő. Mégis, az EU-adminisztráció bizonyos esetekben sokszor élt már a pénzügyi felfüggesztések átmeneti eszközével, jelenleg nyolc magyar programsor van ilyen állapotban, de ezek sem jelentettek megvonást. Csupán ideiglenes visszafogást, hogy az érintettek tegyenek meg mindent a szabályok betartása végett, s aztán majd minden mehessen tovább a rendes kerékvágásban.
A pénzügyi segítség terén az eddigi legdurvább bevetett eszköz az volt, hogy egy időre elvették az adott kormány intézkedési jogát, s független szervezetekre bízták a menedzsmentet, avagy a brüsszeli hivatalok ideiglenesen saját hatáskörükbe vonták azt. Szóval a pénz 1988 óta mindig is jött!
Mindazonáltal nem szeretem, ha "magyar ügyek" vannak az Európai Parlament asztalán, s azt se, ha ezek szócsatákban merülnek ki. Ezt a vonalat nem is támogatom. A magyar ügyek intézése leginkább a magyar nép dolga lenne, mégis vannak azonban az elszámoltatásnak olyan vetületei, amelyek kizárólag az európai intézmények közbenjárásával intézhetők.
Egy szó mint száz, nem tartom hazafiságnak azt, amikor nem létező mumusokra való hivatkozással hagyjuk a Fideszt a magyar demokrácia intézményeivel és az EU-pénzekkel garázdálkodni! Hogy még világosabb legyen a kép: az EU-pénzek címzettje a mindenkori magyar kormány. A legendás EU-forrásokat tehát nem az Unió, hanem a - jóhiszeműség jegyében - a mai magyar kormány kezeli. Európai szintű ellenőrzések persze voltak, vannak, és lesznek, s ha valami nem stimmel, az bizony átmeneti felfüggesztést eredményezhet. Más szavakkal: pénzeket visszatartani a "7-es cikkely" bevetése nélkül is lehet, illetve a retorzió még végső esetben sem a támogatások, hanem szavazatmegvonással jár.
Mint már korábban jeleztem, a "7-es cikkely" szerinti eljárás akkor léptethető életbe, ha az esetleges törvénytelenségek, szabálytalanságok nem ad-hoc jellegűnek bizonyulnak, hanem rendszerszinten jelentkeznek. S e téren kevésbé az anyagiakról, sokkal inkább a demokratikus értékekről van szó. Pontosabban volt. A december 16-án kellő többséggel elfogadott európai parlamenti határozat újdonsága mégsem a "7-es cikkely" körül jelentkezett, hiszen annak esetleges alkalmazását leszavazta a testület, ezért a végső szövegből ismét kikerült.
De egy új elemre érdemes felhívni a figyelmet: immár nemcsak a demokratikus jogok megnyirbálása, hanem Orbánék pénznyelő cselekedetei is vizsgálat tárgyaivá válhatnak. Jómagam - éppen ez utóbbi felvetésével -, a Magyarország helyzetéről szóló mostani EP-határozat egyik társ-előterjesztőjeként kifejezetten hasznosnak gondolom, hogy a most beinduló szigorított európai ellenőrzés ne csupán az értékvitákra, hanem az orbáni rezsim fő céljára is terjedjen ki, azaz az európai előfizetők pénzének bűnös lenyúlására is! Ez pedig mindenféle "7-es cikkelytől" független nóvum.
Érdekesség, hogy már Orbánék pártcsaládja, az Európai Néppárt sem egységes a vizsgálatok blokkolási szándékában. Olyannyira nem, hogy közülük igen sokan nem vettek részt a szavazáson. A most nemmel szavazók jelentős részben immár az EP szélsőjobbos képviselői voltak, akik számára Orbán védelme egyre fontosabb. Mindazok tehát, akik a mostani, végül is "7-es cikkely" nélküli vizsgálatokat sem tartották indokoltnak - vagyis nemmel voksoltak, avagy tartózkodtak -, azok az európai szélsőjobbal, az európai radikális jobboldallal, még konkrétabban és ténylegesen a Jobbik, illetve a Fidesz képviselőivel egy irányba húzva szavaztak.
Az EP többségi döntése értelmében azonban a teljes körű európai hatósági vizsgálat most megindulhat.
