"Engem megszállottan csak a sport, a zene és a nők érdekeltek. Csak szép emlékeim vannak a Népszavánál eltöltött negyven évről”. Így emlékezett öt éve adott interjújában Vándor Kálmán. Azon kevesek közé tartozott, aki akkoriban nemcsak olaszul, és németül, angolul tudott, hanem az olasz zenét – operaénekes anyja révén - gyermekkorától szívta magába.
A VII. kerületben, a "Csikágóban", a Városliget szélén nőtt föl. Már tizenévesen kicsapták az összes magyar iskolából. Mert nem tanult, csak focizott. Nem maradt számára más, csak az Olasz Királyi Gimnázium.
Aztán a Népsport munkatársaként a világ legnagyobb sportlapja, a Gazzetta dello Sport magyarországi tudósítója lett. „1947-ben disszidálni akartam - mesélte. - Az olaszok kérdezték, miért akarok én kimenni? Hát itt az ország legelső, legnagyobb sportlapjának vagyok a munkatársa. Azért - mondtam -, mert úgy érzem, hogy nem igazából méltatnak, nem igazában tudok azon a helyen dolgozni". Mint volt focistát ugyanis - talán kicsinyességből – az asztalitenisz és jégsport rovatba helyezték. Aztán egy "protektor" révén mégis a focirovatba került, ahol a Kispestet, azaz a Honvédot kapta meg. "Puskással, Bozsikékkal együtt futballoztam! Amikor még a Puskás papája volt az edző, akkor háromszor harmincperces kétkapus edzéseket tartott szerdánként. És a harmadikban mondta, hogy "na, jöjjön be az az újságíró is!" És én ott futballoztam velük!”
A foci révén került a könnyűzene világába is. Újságíróként barátkozott össze egy focistával, akit egy alkalommal vacsorára invitált, de ő az utolsó pillanatban lemondta. "Mérgesen fölhívtam telefonon, hogy ráment a havi fizetésem a kajára... Kiderült, híres vendégei érkeztek. Hozd el őket is! Bágya András és Hollós Ilona volt a vendég. "Akkor történt, hogy Domenico Modugno - ha fölmegyek az égbe, megköszönöm neki! - megírta a Volare című dalt, meg a Ciao bambina-t. Na, gondoltam, a Ciaora írok négy vagy hat sort. Amikor megjöttek, és a desszerthez értünk, mondtam, hogy "sajnálom, de a desszerttel mi csak négy emberre készültünk. A váratlan vendégeknek valami mást nyújtok át. Előkaptam a magnómat, és elkezdtem énekelni, hogy Ciao, ciao, bambina... Szép dal, de csak hat sor – elégedetlenkedtek. Megírtam az egészet, beküldtem a Rádióba. Hollós Ilonának megtetszett a Come prima is... Na, írjam meg azt is!"
Innentől az egész táncdalvilág olasz dalt akart énekelni. Kovács Katitól Szécsi Pálig jártak a Népszava szerkesztőségbe Vándor-slágerekért. Minthogy 1956 szeptemberében a Népszavához igazolt. Ahogy fogalmazott, „párton kívüli bolsevikként” csaknem 40 évet töltött a lapnál. Innen is ment nyugdíjba.