Nyakig vagyunk a kapitalizmusban, rég lepusztult minden szociális rendszer, mégis akadnak még hazánkfiai, akik a „hippokratészi esküre” hivatkozva harcolnak a hálapénz ellen, vagyis esküszegőnek tekintenek minden orvost, aki nem ingyen és bérmentve gyógyít. Ennek az álláspontnak a hívei nem igen vannak tekintettel olyan "apróságokra", mint a megalázóan alacsony alkalmazotti fizetés vagy a magánszférában elfogadott törvényes honorárium. Pedig ez azt jelenti, hogy valójában „ingyen” alig praktizál orvos.
Persze, értem azokat a „szocialista csökevényeket”, akik az orvosi esküt összekeverik a rákosista időkben született törvénycikkel, amelynek lebutított változata a faliújságokon még a késő Kádár-korban is ott virított minden kórházi és rendelőintézet folyosóján: „Mindenkit megillet a legmagasabb szintű, térítésmentes egészségügyi ellátás.” Ez természetesen az írott malaszt tipikus esete volt és maradt.
Az ember a természet legösszetettebb, és minden valószínűség szerint legbonyolultabb szerkezete, amelynek karbantartása és javítása alighanem a legeszközigényesebb, leginkább elmélyült tudást igénylő feladat. Vagyis nagyon drága. Ez még Alcsútdobozon is igaz, és ezt még a kétharmados parlamenti többség sem képes megváltoztatni, bármi buzgón próbálkozzék is ezzel.
Azt hiszem, az orvosok pénzéhességének firtatása csak az irántuk való bizalmatlanság megnyilvánulása. A híres eskü tehát nem ír elő ingyenes orvoskodást, de akkor mit ír elő? Miért és mire esküszünk? Bármilyen hihetetlen, a pénznél sokkalta fontosabb dologról van szó: pontosan a bizalomépítésről. Hogyan építhetne össztársadalmi bizalmat az orvosok iránt a hippokratészi eskü?
Hippokratész nem hiszem, hogy ismerte volna a Tízparancsolatot, mégis a klasszikus eskü szerkezete feltűnően hasonlít arra. Hihetetlen, de a hippokratészi eskü is éppen tíz pontból áll. Az első bekezdés itt is a „hitelesítés”, az istenek megszólítása. Elsőül a szakisten, aztán a nagyfőnök, és a többiek. Végül néhány félisten és isten-helyettes. Nem kell magyarázat a hitelesség és a bizalom kapcsolatához. Azonban a következő két bekezdésben van a legjava. A „tiszteld atyádat” parancsolat van ebben részletesen kibontva. Érdemes idézni: „mesteremet ugyanolyan tiszteletben részesítem majd, mint szüleimet…. megosztom vele megélhetésemet… fiait saját fivéreimnek fogom tekinteni… az orvostudományt fizetség és szerződés nélkül megtanítom majd nekik… valamint azoknak a tanítványoknak, akiket…. eskü kötelez, de másoknak nem”. Vagyis az atya, illetve a mester iránti tisztelet valójában nem általános és nem is személyes, hanem a tudomány iránti elkötelezettség.
Normális esetben az orvos iránti bizalom első feltétele volna az, hogy a gyógyítás során kizárólag bizonyítottan hatásos (mai kifejezéssel: tudományosan igazolt) módszereket alkalmazzon. Ezért tiltja orvosnak az ókori eskü a sebészkedést, mert akkor még „csak” mesterség volt, nélkülözve a később elnyert tudományos (anatómiai és patológiai) alapokat. Ezért tarthatjuk esküszegőnek (udvariasabban: esküjéhez hűtlennek) azt az orvost, aki akupunktúrával, homeopátiával vagy természetgyógyászattal „gyógyít”, hiszen kétség nem férhet azok tudománytalan voltához. Persze hangsúlyozni érdemes, hogy Hippokratész nem tiltja a sebészetet általában, nem vitatja annak jótékony hatásait, pusztán nem tartja szabályozhatónak. Az orvosi kamaráknak sem kellene megpróbálni betiltatni a kuruzslás három említett formáját, mindössze az esküszegő kamarai tagokat kellene kizárni a testületből, jelezve, hogy a tudomány iránti bizalommal ők visszaélnek. Az már a társadalom dolga, hogy mit tesz a kuruzslókkal. Felszínesen vizsgálva mondhatjuk, hogy a módszerükben hívő kuruzslók veszélytelenek, azonban az „új módszerek” kritikátlan befogadására hajlamosak lehetnek, hiszen eskü nem köti őket a tudományhoz. És ez már káros lehet, főleg, ha a csodával nem kecsegtető hivatalos orvoslás helyett alkalmazzák.
Szintén a bizalomépítést szolgálja az 5. pont („senkinek sem adok mérget,… még ha kéri is..”), a 6. („Tisztán és szeplőtlenül… élek”), a 7. bekezdés („… tartózkodva minden kártevéstől, jogtalanságtól,… főleg attól, hogy nemi visszaélést kövessek el…”). A 9. pont a titoktartást követeli meg. Végül a 10. az eskü betartásának áldásait, megszegésének ódiumát sorolja föl.
A modern felvilágosult világban az orvosi eskü néhol változott, de a lényeg nem. Az bizony úgy tökéletes, ahogyan a Tízparancsolat is az.
