Ideális esetben aki hivatalt kap, elegendő ész birtokába kerül. Mostanában fordítva történik, legalábbis nálunk. Mostanában a KDNP-s Rétvári államtitkár nyilatkozatai bizonyítják a szólás ellenkezőjét: hivatal adatott, ész alig. Egyre erősebb a meggyőződésem, a fiatal demokraták (rég volt, mára korosodó pénzeszsákok) azért segítették a parlamentbe a keresztények nem létező pártját, hogy annak korifeusai terjesszék be a legnépszerűtlenebb rendelet-terveket, s aztán a szavazógépezet jóváhagyja valamennyit. Előbb Semjén Zsolt volt az ügyeletes madártanász, de neki inkább a bólogató-mosolygó, tapsikoló szerepét szánták, amit kiválóan teljesít. Jött Harrach Péter a vasárnapi boltbezárás szörnyű ötletével, a kisboltok egy részének lenullázásával, majd a gyermekéhezésről való parlamenti vita ideológiai elveken nyugvó megtorpedózásával, s nyakatekert magyarázataival. Sikerült teljesen hiteltelenné válnia, érkezett hát Rétvári Bence. Először az egészségügy beavatottjaként elmagyarázta, hogy az altató orvosok a nagyon gazdagok közé tartoznak, s amikor megcáfolták, bocsánatkérés helyett (példaképe bizonyára a makacs kancelláriaminiszter, aki válaszok helyett egy vicclap mókáit hangoztatja) témát váltott, s elmagyarázta, mekkora jótéteményt jelent a jövőben a pályák építése és a fideszes csapatok kiemelt anyagi támogatása. Hogy közben megrogyott az egészségügy és az oktatás-nevelés rendszere, az a keresztény képviselő urat nem foglalkoztatja. Hulljanak az öregek, betegek, jönnek majd az edzett ifjak (csak az baj, hogy inkább mennek). Harrach Péter és Rétvári Bence nyilván a Fidesz programkönyvét forgatja, nem az evangéliumot. Befogják a fülüket, nehogy meghallják Ferenc pápa intelmeit. Bár, a keresztény képviselőkről nem feltételezhetjük, hogy bokros teendőik mellett marad idejük verseket olvasni, mégis figyelmükbe ajánlanánk Babits Mihály „Strófák egy templomhoz” című költeményének négy sorát: "és mikor azt mondják: Kereszténység és hazaszeretet! / keresztre feszítik újra Krisztust s a szeretetet: / és mikor azt imádkozzák, hogy: Győzelmet adj! / cinkos királynak cáfolják Azt, kinek temploma vagy;".