És a kiváló hegedűművész - aki tavaly sikeres amerikai koncertkörutat is tett - persze eljátssza sikerszámait. Brahms I. Magyar tánca, Weiner Divertimentoja, vagy éppen a Monti csárdás pedig valóban szárnyal az előadásában. A vendégek jelentik a ráadást, de nem akármilyent. Ezúttal öt világklasszis operacsillag, négy kedvelt popénekes, valamint a Nemzet Színészei közül hárman tettek eleget Mága meghívásának. Közülük Micaëla Oeste amerikai szopránt nem véletlenül nevezik kristályhangúnak: valóban gyönyörűen zengett előadásában Sylvia belépője a mindig népszerű Csárdáskirálynőből.
S ha már Kálmán Imre világhírű operettje: abból adta elő a Hajmási Péter, Hajmási Pált - invenciózusan és újszerűen - Bodrogi Gyula és Molnár Piroska. Törőcsik Mari viszont nem csinált semmit, lényegében csak a megjelenésével hódított. Ott volt, szólt néhány okos szót és ő már annyit elért, hogy ezzel is emelte az est fényét. A többi előadó meg tette a dolgát, felhangzottak népszerű operák, operettek részletei és jól ismert, kedvelt dallamok. Marcello Giordani az olasz tenorsztár, vagy Mario Frangoulis, a crossover stílusban jeleskedő görög tenor bizonyította, hogy nem véletlenül keresett szereplői a világ színpadainak.
Akárcsak Ekaterina Lekhina, a Grammy-díjas orosz sztárszoprán. Mága tudja, hogyan lehet a hangulatot fokozni. Amikor az est végén megszólalt a Radetzky-induló, a közönség már felállva tapsolt neki és az összes közreműködőnek, meg a bevonuló fúvószenekarnak. S bár a koncert kissé túl hosszúra nyúlt és a műsorvezetők sem futottak túl jót formát, azért inkább a pozitív élmények maradtak meg. S ez kétségkívül Mága érdeme. Aki tegnap este már Bécsben folytatta...
