Azt hiszem elrontottam a gyomrom. Nem a karácsonyi és újévi menü viselt meg, sokkal inkább az a látvány, amit az egyik tévécsatorna híradója mutatott a nagy ünnepi zabatúra kellős közepén egy élelmiszerbiztonsági ellenőrzés tapasztalatairól. Nem akarom részletezni, mit láttam, mert így utólag is felfordul a gyomrom, és attól tartok mások sem úsznák meg, ha belefognék.
Ennek aztán az lett a vége, hogy étlen-szomjan lődörögtem a karácsonyi téli vásár utolsó napjaiban a finomabbnál finomabb illatokkal csábító pecsenyés standok között. Ránéztem a remegősre főzött csülökre és eszembe jutott a mocskos vágóhíd képe, de ugyanígy jártam a pirosra sült tarjákkal, kolbászokkal, hurkákkal, ropogós bőrű malacsültekkel. Nem tudott levenni a lábamról a töltött káposzta sem, már-már próbálkoztam egy túrós csuszával, amitől a tepertő riasztott el.
Tulajdonképpen örülnöm kellene az élelmiszer-ellenőrök éberségének, de talán nem ártana távol tartani a kíváncsi kamerákat a helyszínektől. A balesetekről sem szokás a képembe nyomni a vérbe fagyott áldozat látványát, elég volna, ha tárgyilagos hangon elmondaná valamelyik vezető, hogy ebben az évben csaknem 600 tonnányi problémás terméket foglaltak le, köztük lejárt minőségmegőrzési idejű, bizonytalan eredetű és élelmiszer-biztonsági szempontból veszélyes árut, s mindet megsemmisítették. Egyúttal megnyugtathatnának, hogy ezekből egyetlen darabka hús sem került forgalomba, a mocsokgyárakat pedig földig rombolták…
De nem ezt mondják. A húsüzemet holnap kitakaríthatják, holnapután újra megnyithatják.
