Az élet értelme a szolgálat, olvastam nemrég egy jobboldali hetilap címoldalán. Ha agyba-főbe sulykolják is, én akkor sem dőlök be ennek az álszent szövegnek, és remélem, egyre többen belátják, hogy ez egy lózung, egy nagy átverés. Tudom, hogy van különbség a szolgálat és a szolgaság között, és mégis gyakran megesett, megesik, hogy mire észbe kap a jámbor földlakó, a szolgálatból szolgaság lesz. Nem új dolog ez. Szinte azóta van ez így, mióta ősünk lemászott, vagy lepottyant a fáról, illetve mióta (mi legyünk csak kompromisszum készek!) az agyagbábuk mozgásba lendültek. Petőfi Sándor, az első magyar hippi-költő (vö. Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem), aki életét áldozta elveiért, a szolgaság ellen emelte fel szavát számtalan versében. És aki hagyja, hogy a 21. században a szent szolgálat magasztos maszlagával újfent szolgaságba taszítsák, az meg is érdemli!
