Manapság egyre többet lehet olvasni arról, hogy Oroszországban és az egykori Szovjetunió tagországainak egyikében-másikában erősödőben van a Sztálin-kultusz. Meg kell jegyezni, a bolsevik párt vezetőjét sohasem írták le teljesen. Sokan voltak (főleg idősebbek), akik számára Sztálin idol maradt halála után is. Egyik véglet volt az egekbe emelni, a másik a földbe döngölni. Tulajdonképpen nem történik más, mint a történelem méltó helyére állítani, nem megfosztva őt érdemeitől, de hibáiról, bűneiről sem hallgatni. Korábban csak érdemeit emelték ki, halála után csak bűneit. Mindkét módszer hibás, egyoldalú. Sztálin a kettő ötvözete. Ne csak akkor tegyünk róla említést, amikor vétkeit kell felsorolni, hanem akkor is merjünk róla szólni, amikor érdemeit taglaljuk. És igazságtalan egy sorba állítani Hitlerrel.
