Ilyenkor el vagyunk látva jókívánságokkal. De mind közül egyre különösen érdemes figyelni, hiszen a legfőbb és legkedvesebb vezetőtől származik. Rendszeres beszélgetőtársának, az idén már a garantáltan kormánypárti Magyar Időket irányító Csermely Péternek adott interjújában biztatott mindenkit. "Igazságosabb világot, több békességet és derűsebb életet kívánok honfitársaimnak" - zárta szavait Orbán Viktor.
Köszönjük szépen, ránk férne. Csak az az optimizmus, ami az interjút, meg a hatalomhoz közel álló médiumokat ezekben a napokban jellemzi, az nem akar valahogy általánossá válni. Pedig tanulhatnánk például abból a magabiztosságból, amellyel a miniszterelnök kezeli országát. Nem hagyja magát zavartatni a bajoktól és a problémáktól - ezek mind ellenzéki, libsi-bolsi nyavalygások -, megy tovább a maga útján, szilárdan kitartva elképzelései és fantazmagóriái mellett, komolytalannak minősítve, hogy itt diktatórikus törekvések láthatók, s gyakran hiányzik a demokratizmus. Maffiaállam, korrupció, elszegényedés, tömeges menekülés innen - ez mind csak túlzás. "A mi kormányunkkal mindenki jól járt" - ez a lényeg. Értve van?
És valóban. Győzelmi jelentések sorozatával ünnepli a kormánypárti propaganda - az új minisztériumnak köszönhetően, vagy csak a dolgok természetes folyamatában - az év végét. Új otthonteremtési program, adókedvezmény a családoknak, munkahelyek garmadája, hitel a budapesti fejlesztésekre, több állami pénz a kultúrának, kedvezmények a bölcsődékben. Csak néhány címszó az utóbbi 48 óra felhozatalából. Hogy mindenki örüljön. És főképpen ne foglalkozzon egyéni gondjaival, a nehezebb megélhetéssel, a hivatalok packázásaival, vagy éppen azzal, hogy megint húsz percet kellett várni a buszra.
De leginkább ne gondolja tovább a kedves vezető jókívánságait. Mert akkor eszébe juthat, hogy e kívánságok valóra váltásáért éppen ő tehetne a legtöbbet. Ha akarna. Eddig még senki nem cáfolta meg, hogy ebben az országban egyszemélyi vezetés van. Az történik, amit Orbán Viktor akar. Az őt körülvevő slepp szavait és akaratát lesi, hogy minden úgy történhessen, ahogy ő kívánja. Rajta múlna tehát, hogy valóban igazságosabb világban élhessünk. Neki kellene megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy több békesség uralja életünket. És igaza van, ha ezek valóra válnának, akkor tényleg derűsebbé válna minden honfitársa élete.
Nem lehetne olyan érzésünk, hogy itt csak a hatalomhoz dörgölőzők számíthatnak jobb életre. Nem hihetnénk, hogy egyetlen ember kezében vagyunk mindannyian. Képletesen, de a valóságban is. Nem lennénk elkeseredve, hogy minden mindegy, ebben a helyzetben nincs mód a változtatásra.
A jókívánságok közepette legalább a gondolkodás képességét őrizzük meg.