Karácsony idején azt is írhatnám: Halleluja! Megérkezett. Megérkezett az idő, amikor végképp foszladozni kezd a félelem lelkekre ültetett „burkája”, amikor az országban, az eddig félelemből arcukat elfedők, nevüket nem vállalók kilépnek a fényre.
A társadalmi tudat rejtett vészcsengője már korábban megszólalt, de a civil társadalom vészharangját tavasszal kongatta meg legerősebben Sándor Mária, a „fekete ruhás nővér”. A beteg magyar egészségügynek ez a heveny fájdalom-reakciója mára előhozta annak további áttételeit is, mint például az orvosok pánikszerű menekülését a lepusztult eszköz-, légkör- és személyzeti állapotú kórházakból, de a sziréna vijjogása azzal a 64 aláírással söpört végig az országon, amit a szegedi kórház orvosai nyílt levelükben küldtek minap az egészségügyi kormányzatnak. És az országnak. Mindezt Sándor Mária indította el, aki nővér- és orvos kollégáiért, de legfőképpen az egyre inkább életveszélyben lévő magyar betegekért indított magányos küzdelmét azóta is elszántan folytatja.
Ilyen ő, ilyenek ők. A Helytállók. Akikről a civil kurázsi fogalma szól. Ők azok, akik a mai magyar társadalmi nyilvánosságban megmutatkozó tipikus alakok, mint a Menekülők, a Rejtezkedők, a Hívők, a Száműzöttek seregei között a legértékesebbek. Kevesen vannak, de hál’ istennek sokasodnak. Ők választották – nyilván saját erkölcsi iránytűjük vezérlésének belső parancsára – ezt az egzisztenciálisan legveszélyesebb, de intellektuálisan legizgalmasabb civil állapotot. A társadalmi, szellemi kihívást. A civil rezisztencia erotikusan felemelő izgalmát és örömét.
A civil kurázsi hordozói azok a kevesek is, akik felismerték, hogy az igazán erős egyéniség megengedheti magának azt a gyengeséget, hogy beismerje tévedéseit. A civil kurázsi hordozója az is, aki nem ír alá, nem esküszik fel, nem fogad el kurzus-vacsora meghívást, és felemeli szavát és hangját, ha kell. Meg a fejét! Ők azok a kevesek, akik vállalták és vállalják a veszélyt. Azt, hogy hatalmi parancsra kirúgják, utánanyúlnak, családját megfélemlítik, hazugságokkal befeketítik, karakter-gyilkolják, vagy egzisztenciálisan tönkreteszik. Ők azok, akik inkább felmondanak, lemondanak és visszavonulnak, vagy külföldre menekülnek. Sokan írástudók is. De nem vállalják tovább a vállalhatatlant. Mert igazi polgárok, mert úriemberek.
De ők azok a kevesek is, akiket a Hatalom sem legyűrni, sem elüldözni, sem megvenni nem tudott. Ők azok a civilek, akik a társadalom legértékesebb, alapvető humán szövedékét, a Márai által értékteremtőnek nevezett, klasszikus értelemben vett polgárságot alkotják.
Példaként szolgálnak, megbecsülendők. Az Ars Humanica Hungarica Kör, amit tudósok, egyházi személyek, művészek és a művészet pártolói alkotnak, 2011-ben létrehozta a mai magyar polgári társadalom által odaítélhető legmagasabb erkölcsi értékű kitüntetést, a Magyar Civil Becsületrendet, amit 2016. február 7-én ötödik alkalommal fogunk átadni, ezúttal is a civil kurázsi arra érdemes újabb jeles hordozójának, Sándor Máriának. Valamint a test- és léleknyomorító szegénység elleni küzdelem apostolának, a Magyar Betegápoló Irgalmas Rend pécsi rendházfőnökének, Morvay Imre (Pio) atyának.
Virtute et Exemplo!
