Dr. Frankenstein kísérlete, hogy életet leheljen egy mesterségesen létrehozott lénybe, a mai napig a horrorfilmek kedvenc témája és elrettentő példa a természetbe való beavatkozásra. Mary Shelley azonban soha nem gondolta volna, hogy 200 évvel később az ember már génmódosítással teremt előbb újfajta növényeket, majd állatokat. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államokban a közelmúltban tenyésztési engedélyt kapott GMO-lazacot az eljárás ellenzői csak „Frankenhalnak” („Frankenfish”) nevezik, mert hatása épp oly kiszámíthatatlannak tűnik, mint ama bizonyos lényé.
Rövidebb tenyészidő, gyorsabb haszon
Nem mondható, hogy a rettegett amerikai Élelmiszer és Gyógyszer-felügyeleti Hatóság (FDA) elkapkodta volna a döntést, mely szerint a génmódosított lazac húsa emberi fogyasztásra teljesen alkalmas és biztonságos, a GMO-hal „szülőatyja”, a massachusetts-i Aquabounty Technologies ugyanis már 20 éve ostromolja a hivatalt az első génmódosított állat kereskedelmi célú tenyésztésének engedélyezéséért. Az FDA mindazonáltal mossa kezeit, mert bár megállapította, hogy a hivatalosan AquAdvantage névre hallgató lazac „ugyanolyan tápláló, mint az Atlanti-óceán nem génmódosított lazacai és nincsen közöttük jelentős biológiai különbség”, nem engedélyezi, hogy tenyésztése az Egyesült Államok területén folyjék.
A döntés konkrét konkrét előzménye, hogy Kanadai Halászati Hivatal 2013 novemberében engedélyezte az Aquabounty-nak, hogy a GMO-hal ikráit az országhoz tartozó Prince Edwar-szigeten keltesse, majd Panamába exportálja a halállomány hizlalása céljából. A kanadai hatóság korábban a környezetre és az emberi egészségre károsnak ítélte az AquAdvantage-ot, két évvel ezelőtt azonban a szuperlazac tenyésztését és fogyasztását „kis kockázatú” kategóriába rangsorolta. Az idén júliusban pedig az amerikai képviselőház csaknem kétharmados többséggel leszavazta azt a javaslatot, hogy egyéves moratóriumot vezessenek be a génmódosított halak kereskedelmi forgalmazására.
Közben egyre-másra érkeznek a hírek génmódosított állatok tenyésztéséről. Szeptemberben jelentette be a kínai Bgi-Shenzen cég, hogy piacra dobja a „bonsai-malacnak” elnevezett, 15 kilós állatot példányonként 1600 dollárért. Ugyancsak génmódosított sertéseket hoztak létre az edinburghi Roslin Intézetben, amely a klónozott Dolly birkáról híresült el. A New York Times pedig arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban hamarosan olyan tyúkok kelnek életre, akiknek a tojásaiban csak nőstény embriók lesznek. A Népszava által megkérdezett szakértő, Garai Attila biológus szerint egyedül az utóbbiak azok, amelyek etikailag is elfogadhatóak: ez ugyanis nemcsak a termelőknek vagy a fogyasztóknak lehet előnyös, hanem az állatoknak is.
Hogyan született meg a „Frankenhal”?
Egy lazacba (Salmo salar) beültették az angolna-szerű (Macrozoacres americanus) fagyásálló fehérjét kódoló génjének promóterét, (szabályozó régióját), valamint ezzel összekapcsolva a gorbusalazac (Oncorhynchus gorbuscha) növekedési hormont termelő génjét. Ez utóbbi faj akár másfél méteresre és 45 kilogrammosra is megnőhet. Ezáltal a GMO-lazac egész évben hízik, nem csupán tavasszal, mint a vadon élő társai, és 18 hónap alatt éri el eladási súlyát, szemben a természetes lazac 3, és a vad példányok 4 évével. Rövidebb tenyészidő, gyorsabb haszon, kevesebb költség: ilyen egyszerű az Aquabounty képlete.
A cég igyekszik kizárni azt a kockázatot, hogy e génmódosított halak keveredjenek a vadon élőkkel. Kamionokkal és repülőgépeken szállítják az ikrákból kikelt halivadékokat Panamába, ahol egy magaslati telepen, egy erdő közepén, elszigetelt medencékben hizlalják őket. Csakhogy Panamát gyakran sújtják földrengések és ciklonok, és ha e természeti csapások megrongálják a medencéket, semmi sem képes többé megakadályozni a hibridizációt. Igaz, hogy a szuperlazacokat sterilizálják, de szakértők szerint 5 százalékánál mégis előfordulhat a megtermékenyülés.Hogy az Aquabounty vállalkozásáról teljesebb képet kapjunk: többségi tulajdonosa az az Intrexon Corporation, amely vezető amerikai cégnek számít a szintetikus biológiában, továbbá tevékeny az agrárszektorban és a gyógyszerkutatásban egyaránt, ráadásul 2013-ban ez a vállalat mentette meg az Aquabounty-t a csődtől.
Kereslet, kínálat, fogyasztás, egészség
Az FDA engedélye évi 100 ikra genetikai módosítására szól. Kérdés, hogy az Aquabounty képes lesz-e meggyőzni az egyes országokat és a nagy kereskedelmi hálózatokat a GMO-lazac forgalmazásáról. 2013-ban még több nagy észak-amerikai szupermarket-hálózat közölte, hogy nem hajlandó az árusításukra és bojkottot hirdetett több száz séf is. Az Európai Unióban jelenleg szigorú tilalom van a génmódosított állati termékek kereskedelmére. Vajon módosít-e ezen valamit az FDA engedélye, amelyet több mint kétmillió tiltakozó üzenet előzött meg környezetvédőktől és áruházláncoktól egyaránt?
A kereslet és kínálat örök törvénye azonban hosszú távon kikerülhetetlen. Az egykor luxusételnek tekintett lazac egyre népszerűbb a világban, ebben nagy szerepe van a japán sushi-kultusznak, de a nyugati országokban is kinőtte korábbi, a nagy ünnepekre korlátozott szerepét. Előny lehet az is, hogy kisebb mértékű lehalászásra lesz szükség a tengereken. A szakértők szerint azonban a gyors hízás miatt jóval zsírosabb lesz a GMO-lazac, mint az „igazi”, és emiatt nem csupán kevésbé lesz jó ízű, hanem allergiát okozhat és rákkeltő hatású is lehet. Ha pedig kiszabadul a természetbe, állandó táplálkozási igénye miatt felfalhatja fajtársait, felborítva ezzel a vizek ökoszisztémájának egyensúlyát. A tudósok pesszimisták: ha ez a katasztrófa bekövetkezik, akkor 40 halnemzedék alatt eltűnhet a lazac a természetből.
A Consumers Union amerikai fogyasztóvédelmi szervezet szerint, mivel a nagyáruházakban árusított termékeken kötelező feltüntetni a származási helyet, a fogyasztók megtehetik, hogy nem vásárolják a Panamából érkezett lazacot, de nincs választási lehetőségük a piacokon és az éttermekben. Európában is erősek az elutasító hangok. Több GMO-ellenes szervezet, köztük a német Testbiotech felháborodásának adott hangot amiatt, hogy az Aquabounty októberben papírt kapott az európai szabadalmi hivataltól (EPO) a génmódosított lazac „feltalálásáról”. (Az ügy pikantériája, hogy az amerikai szabadalmi hivatalnál már két évvel ezelőtt lejárt a GMO-lazacra benyújtott, 1996-ban kihirdetett bejegyzés). A tiltakozók szerint ez ösztönzést adhat a további kereskedelmi célú állatkísérletnek. A legnagyobb olasz fogyasztóvédelmi hálózat, a Coldiretti felmérése szerint az ország lakosságának 80 százaléka utasítja el a biotechnológia beavatkozását az állatvilágba.
Magyarországon, bár tilos a génmódosított növények termesztése, boltjainkban azonban jelen vannak élelmiszerként, továbbá a hazai istállókban takarmányként. Kötelező jelölni a génmódosítás tényét minden élelmiszeren 0,9 százalék felett, ugyanakkor nem kötelező jelölni a GMO-takarmánnyal etetett állat húsát, tejét, tojását. A különböző „zöld” szervezetek már találtak a magyarországi boltokban olyan húskészítményeket, amelyben 3 százalék feletti volt a génmódosítók összetevője, a jelölés azonban hiányzott róluk.
A Greenpeace Magyarország szerint a feldolgozott húskészítmények 60 százalékában megtalálhatók ezek az összetevők. E szervezet már három évvel ezelőtt kiadta GMO-Kisokos – Élelmiszerkalauz tudatos vásárlóknak című füzetét, amelyben számba veszik, hogy a 162 legfontosabb hazai élelmiszergyártó és - forgalmazó közül, melyek garantálják a génmódosított összetevők mellőzését. Az eredmények szerint, a jelentősebb hazai cégek kétharmada vállalja, hogy az általa előállított vagy forgalmazott termékek génmódosítás-mentesek.
A nagy áruház-láncok közül a SPAR volt az egyetlen, amely garantálta a teljes génmódosítás-mentességet, a TESCO csak saját termékeire vállalt garanciát, ezzel szemben az Auchan nem szavatolta a GMO-mentességet, a CBA pedig nem is válaszolt a Greenpeace kérdéseire.
