Korai jelzőrendszert akar kiépíteni a kormány, hogy csökkentse a veszélyeztetett tanulók lemorzsolódását. Az elképzelés szerint nyilvántartásban rögzítenék azokat az okokat, amelyek a lemorzsolódás irányába terelik a tanulókat, majd a veszélyeztetettek létszámát, annak okait és az alkalmazott intézkedéseket összesített formában továbbítani kell az Oktatási Hivatalnak, amely értékeli, hogy az intézményi szintű beavatkozások elegendőnek bizonyultak-e, és ha szükséges, biztosítja az iskolák számára a pedagógiai-szakmai támogatást a felzárkóztatáshoz. A szándék természetesen nemes, de azért van néhány bökkenő.(...)
A tanárok az utóbbi időben joggal érezhetik, hogy egyfajta spiclirendszer van kiépülőben az oktatásban, amelyben a portfóliójukat pofozgató és állandó ellenőrzés alatt tartott pedagógusok számára jelentős pluszteher lesz azoknak az okoknak a folyamatos adminisztrációja, amelyek a tanulók lemorzsolódásához felé vezetnek. (...) Egy sor olyan dolog, amivel a pedagógus, hisz nap mint nap találkozik diákjaival, tisztában van, és lelkiismeretességének függvényében (jelzőrendszer nélkül is) megpróbálhatja kezelni őket, már ha van rá ideje és energiája. (...) Jelenleg 11,4 százalékra tehető a korai iskolaelhagyók aránya, azaz nagyjából minden 18–24 éves fiatal csak alapfokú végzettséggel rendelkezik.(...)
