De ne álljunk meg fél, illetve még csak negyed úton, olvassunk tovább, végül is Magyarország Parlamentjének elnökéről, az országot kormányzó Fidesz választmányának irányítójáról, tehát olyan emberről van szó, akinek szavait - bármiféle gyomorforgás ellenére - nem vehetünk félvállról.
Az interjú elején természetesen szó jön a migránskérdésről, aminek - elemzők szerint - köszönhetően jelentősen nőtt a párt népszerűsége. De nézzük, mit gondol minderről maga Kövér László:
Vegyük például a német kormányt! Az egyik oldalon megpróbálnak megfelelni a német ipar munkaerő szükségleteinek. A Daimler-konszern elnöke nemrég világossá is tette: a gazdasági növekedés fenntartásához szükségük van a migránsokra, hogy valahogy ellensúlyozzák az ország demográfiai katasztrófájának következményeit. Persze a migráció társadalmi költségeit nem a nagyipar fizeti majd meg, így nekik az is megfelelő, ha a bevándorlók tíz százaléka képes munkát vállalni. A többit majd eltartják az adófizetők. És itt jön a csavar: a migráns tömeg nem csak olcsó munkaerő, hanem egyben a kormányzás közeléből mindenütt kiszoruló baloldal számára a túlélést jelentő szavazóbázis is. A baloldal lételeme ugyanis a permanens felszabadítás. Mindig újabb és újabb tömegeket, csoportokat szuggerálnak bele az elnyomotti, pária státusba, hogy ismét kialakíthassák a „felszabadítás” lehetőségét. Nem szeretném a muszlim hitű migránsokat megsérteni, de a felszabadítható tömeget tekintve a baloldal szemében nincs különbség köztük és mondjuk a transzneműek között.
(...) hiszen a baloldal és a német ipar mellett a migrációt sokan mások is inspirálják! Ott van az Iszlám Állam, amelynek elemi érdeke, hogy még sokáig exportálhassa terroristáit Európába, ott van Törökország, amely most kedvére támaszthat feltételeket a világnak, ott van maga Görögország, amely – úgy érezheti – páratlan zsarolási pozícióba jutott, hogy ne kelljen végrehajtania a megszorító intézkedéseket. Se szeri, se száma tehát a potenciális elkövetőknek, így csak azt látjuk, hogy a világ kifordult önmagából, és a felelős poszton lévő emberek teljesen elvesztették a józan eszüket. (...) mindez nem jött volna létre, ha érvényesül a hagyományos világpolitika legfontosabb alapja, a satus quo fenntartása, és a Nyugat nem bonyolódik kalandor akciókba, hogy a gyilkos rezsimek helyén még több áldozatot követelő káoszt hozzon a felszabadítottakra. Mindazonáltal nem hinném, hogy túl sok fejfájást okoz az Egyesült Államoknak a tény, hogy Európa már rég volt ilyen gyenge.
Noha a Fideszen belül nyilvánvalóan létezik egy vezérfonal, egy mém, hiszen szinte bemagolni sem lehetne az egy követ fújást ilyen ügyesen, ám Kövér László az érdekelt felek között nem említette meg Soros Györgyöt. De azért gaz Amerika van bőven:
(...) az USA legyűrte a Szovjetuniót, beköszönt a liberális világbéke, azaz a Pax Americana, nem ez történt. Újabb és újabb ellenségekre, konfliktusokra és műbalhékra van szükség ahhoz, hogy a hadigépezet mozgásban tudjon maradni. (...) A hidegháborúban legalább világosak voltak a frontvonalak, de most azt sem tudjuk, ki kivel van! (...) Ebben a sakkjátszmában Közép-Európa országai a gyalog szerepét töltik be, bár szerencsés, hogy végre elkezdik felismerni a saját érdekeiket. Mindez Káin és Ábel történetével kezdődött, és mindig az tölti be Káin szerepét, akinél a legnagyobb hatalom van.
(...) magyar politikusként, döntéshozóként apránként, de annál jobban meglepődve szembesültem avval, hogy az Egyesült Államoknak szüksége van első számú közellenségre. (...) jött egy hatásosabb főgonosz, Oszama Bin Laden személyében, majd némi zavar után ismét Oroszország képében sikerült a birodalmat összetartó közös ellenséget azonosítani, kiprovokálva egy elhúzódó konfliktust Ukrajnában, ami – mintegy mellékesen – meg is osztja Európát. Aztán arc nélküli főellenségként megjelent a korrupció démona, ami az USA nemzetbiztonságát Alaszkától Patagóniáig, Grönlandtól az Antarktiszig mindenütt fenyegeti…(...) de hibának tartanám, ha túl sokat moralizálnánk az amerikai politika elvtelenségén, mert van neki elvi alapja: az amerikai kormány mögött álló üzleti érdekek könyörtelen képviselete. ( azért nyugi, ha áttételesen is, itt egy kis sorosozás) Az európai politikáról pedig egy finn népi bölcsesség jut eszembe: a hülyét a templomban is megverik.
Az interjúból nyilván nem maradhatott ki a minap nagy vihart kavart, a nők dolgáról szóló és a "szüljenek nekünk unokákat" felszólítást is tartalmazó Kövér beszéd, de a házelnök ezügyben is helyretett mindenkit, emígyen:
Már azt a követelést is furcsa hozzáállásnak tartom, hogy senki ne szóljon bele a másik életébe. Hiszen miről szólnak a társadalmi együttélés jogi és – egyre fogyatkozó erejű – erkölcsi szabályai, ha nem arról, hogy a közösség, a társadalom „beleszól” tagjainak életébe. Előírja például, hogy aki motorkerékpárra ül, annak bukósisakot kell viselnie. Aki azt gondolja, hogy a gyermekvállalás fontosságának hangsúlyozása már önmagában elfogadhatatlan beavatkozás az intim szférájába, az idősen, betegen se kérjen semmit olyan emberektől, akik adófizető, a társadalmat fenntartani képes gyermekeket neveltek fel tisztességben, szeretetben!
Fejest bele az abszurdba, Kövér Orwellt idézi.
Orwellt idézve, kialakult egy „újbeszél” nyelv. Amiben a szabadság rabság, a tolerancia mérhetetlen intolerancia, a demokrácia egy nagyon is szűk kisebbség kifinomult manipulációja, az egyenjogúság pedig azt jelenti, hogy a nagyobb befolyású országok lediktálhatják a „közös értékeket”, megmondhatják, hogy melyik önkényuralmat kell elítélni és melyiket relativizálni, satöbbi. Az egészet pedig úgy kell elviselni, hogy közben ostobának tettetjük magunkat. Utoljára a nyolcvanas évek közepén volt a közérzetem ennyire rossz. Az ember néha azt érzi, hogy nincs is remény, mert benne ülünk egy olyan csónakban, ahol körülöttünk mindenki idióta, vagy legalábbis annak tetteti magát.
Végül egy kedélyes kis anekdota, majd konklúzió
Egyszer egy lengyel szerzetes – még a hadiállapot idején, 1987-ben – arra a kérdésemre: vajon Jaruzelsky miért döntött úgy, hogy beengedi az országba a lengyel pápát, hogy a milliós tömegek előtt misézhessen, óriási lelki-erkölcsi erőt adva nekik az ellenálláshoz, azt válaszolta: "tudja, a kommunisták nem hisznek az örökkévalóságban”. Az Európa és a világ sorsát meghatározó politikusok nagy része – úgy tűnik – e tekintetben nem különb náluk. Ők sem hisznek az örökkévalóságban. Akik hisznek benne, azoknak iránytűjük és Kapitányuk is van – az a kérdés, teszik-e a dolgukat?
Forrás: Pesti Srácok