Legutóbb a Becsapva és kisemmizve címmel meghirdetett szociális ágazati demonstráción állt be a Kodály köröndről a parlament elé induló tömeg első sorába, fogta a molinót a többiekkel együtt. Nem ő szervezte az akciót, de az volt a természetes, hogy ott meneteljen az élen. Pedig akkor már nagyon beteg volt, néhány héttel később le is mondott a SZEF vezetéséről.
Vannak orvos és jogász dinasztiák, meg vannak a közéletet szolgáló családok. Varga László egy ilyenbe született és ennek a vállalásnak minden örömét és keserűségét örökítette tovább. Édesapja a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Borsod megyei titkára volt, nagyobbik fia szocialista parlamenti képviselő. Ő maga bárhová került, társai kiválasztották maguk közül, harcoljon velük és helyettük is. A Pedagógusok Szakszervezetének vezetése után lépett a SZEF élére. Hogy miért jutott neki ez a tisztesség, nehéz megmondani, de a megértést segíti önértékelése. Egy interjúban ugyanis a szakszervezetek.hu oldalán a kompromisszumkészséget nevezte legfőbb erényének.
"Azért tartom a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának nevében szereplő együttműködési szót fontosnak, mert a társadalom minden szereplőjének együtt kell működni ahhoz, hogy az adott pillanatban lehetséges optimális kompromisszum megkötődjön" - hangsúlyozta.
Nem akart ő mindenáron vezető lenni, mindvégig hitt benne, hogy a közéleti, szakszervezeti siker soha nem egy kiválasztott vezető személyén múlik, sokkal inkább azon, hogyan tudnak összefogni a közös cél érdekében. Ezért is írta alá a három szakszervezeti tömörülés egyesülését 2013-ban. Kristálytisztán látta a hazai érdekképviseletek egyre romló helyzetét, a számára oly fontos mozgalom a közszférában az Orbán-kormányok működése alatt nem egyszer az ellehetetlenítés határára került, de hite, hogy a demokratikus elvekre épülő szakszervezetekre szükség van, mindvégig megmaradt.
Varga László mindössze 62 évet élt.
