A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint jelentősen csökkent hazánkban a szegénység. Hogy ezt milyen módon számolták ki, és egyáltalán mi az alapja, az egyszerűen rejtély. Ugyanis a Habitat for Humanity Magyarország nemrégiben közre adott felmérése homlokegyenest mást mutat. Például azt, hogy az országban 522 ezer ember él WC nélküli lakásban, 240 ezer otthonban nincs vezetékes víz, és 196 ezer gyermek tanul gyertyafénynél, mert áram sincs. Ezek az adatok vastagon léteznek, csak körül kell nézni vidéken, és a főváros környékén is. Mindezt azonban a kormány túlzásnak tartja, csakis az ő statisztikájuk a mérvadó. Szerintük az sem arcpirító, hogy Felcsúton a sportkombinát és a pályák fűtésére potom 3.1 milliárd forintért építenek kazánházat. Aztán ott a kisvasút, és nemsokára meglesz a kerékpárút is. A hatalmas közpénzek békésen vándorolnak ide-oda, ám a szegénység felszámolására egy peták sincsen. Mint ahogy a borzalmas állapotban lévő egészségügy sem érdemel említést. Kit érdekel, hogy a betegek kiugrálnak az ablakon vagy éppen egymást ölik? Helyette a leghosszabb villamos megvételéről áradoznak a város vezetői. A Várkert bazár útburkolatát is negyedévente cserélik. Hiszen van rá pénz bőven. Eközben a megfestett jóléti éden mélyén a csemeték száraz kenyeret majszolnak. Erről viszont már nincs adat. Hogyan is lehetne, amikor a köztévé műsorvezetője kijelentette: a gyerek nem azért nem reggelizik, mert nincs mit ennie, hanem azért, mert nem éhes. Ehhez ép ésszel kommentárt fűzni képtelenség. A KSH adataihoz úgyszintén. Mi, egyszerű polgárok pedig nap mint nap kedvünkre egyensúlyozhatunk a tűrőképességünk határán.