Belgrád hosszú utat tett meg a pénzügyi felügyeletre vonatkozó 32-es, és a Koszovóval való kapcsolat normalizálására vonatkozó 35-ös fejezet megnyitásáig. 2007 novemberében az akkori szerb kormányfőhelyettes, Bozidar Djelic, valamint az Európai Unió bővítési biztosa írták alá a stabilizációs és társulási egyezményt. A dokumentum aláírását az tette lehetővé, hogy Szerbia vállalta: együttműködik a hágai Nemzetközi Törvényszékkel (ICTY).
Szerbia 2009. december 22-én nyújtotta be EU-csatlakozási kérelmét a soros elnökségét akkor ellátó Svédország kormányfőjének, Fredrik Reinfeldtnek. A stabilizációs megállapodáshoz kapcsolódott egy a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat megkönnyítő ideiglenes megállapodás, amely 2009 decemberének elején lépett életbe. Ugyanazon év karácsonya előtt pedig a montenegrói és a macedón állampolgárok mellett a szerbek számára is lehetővé tették, hogy vízum nélkül lépjenek be az unió területére.
Fontos mérföldkő volt, hogy 2011-ben letartóztattak két ismert szerb háborús bűnöst, Ratko Mladic egykori boszniai szerb hadseregtábornokot, illetve Goran Hadzicot. 2012 márciusában az Európai Tanács hozzájárult ahhoz, hogy Szerbia megkapja a tagjelölti státuszt. A csatlakozási tárgyalások 2014. január 21-én kezdődhettek el, a Szerbia és az EU közötti joganyag 35 fejezetet ölelt fel, az utolsó szabályozza Belgrád és Pristina viszonyát. Bár Szerbia azt remélte, hogy az első fejezeteket már 2014-ben megnyithatják, erre több mint egy évet kellett várni. Az EU idén novemberben kiadott országjelentésében általánosságban pozitív képet festettek a szerb törekvésekről.
