A profil pedig mindegyik esetében pontosan belőve. Van fine dining jellegű, az osztrák-magyar konyha fogásait középpontba állító, van, amelyikben a magyar konyha ínyencségeit szolgálják fel, de megújítva ezeket, és van, ahol a nagymamák házias ízei érvényesülnek. A negyedikben pedig drabális húsokat lehet belakmározni, egy az országba először ide telepített, Josper nevű remek faszenes kemencében, meglehetősen spéci módon elkészítve. De ötcsillagos szállodában ugyancsak működtet megreformált éttermet, és a Gozsdu Udvarban szintén van két romkocsmája.
Az egyik Spíler névre hallgat, ez a Bookline kiadásában most megjelent kötetének a címe is. Az alcíme pedig, hogy Főzz le mindenkit! Duplafedelű címek. Hiszen a Spíler persze nem csupán vendéglő név, hanem meglehetősen menő csávót is jelent, akinek van pénze, paripája, fegyvere ahhoz, hogy kellőképpen nagyravágyó lehessen. És ő nagyra is vágyik, amennyire csak lehet. Könyvében pedig életéből levont gyakorlati tanácsokat ad ahhoz, hogyan lehetünk mi is sikeresek.
Azzal kezdi, hogy ne az anyagi javakat halmozzuk, hanem az élményeket. Merthogy ezek megtérülnek, gazdagítják a személyiséget, növelik a kreativitást, fantáziadússá, netán még tettre késszé is tesznek. Na, jó, jó gondolhatjuk, ezt persze papolhatja az, akinek már anyagi javakból is jutott bőven, és valószínűleg oly nagyon soha nem szűkölködött, futotta arra, hogy Amerikában tanuljon, és a világ számtalan pontján élményeket szerezzen. De tényleg szív magába mindent, mint a szivacs. És tovább gondolja, amit látott, hallott. Magyar viszonyokra alkalmazza. Egyik neves vendéglátós azt mondta nekem róla, hogy „legalább egy évvel mindig előttünk jár.”
És ezt valószínűleg azért is csinálhatja, mert nem lett szakbarbár. Rendszeresen feltűnik komolyzenei hangversenyeken éppúgy, mint kortárs cirkuszi előadásokon. Hogy mennyi filmet látott, és mi mindent tud azok alkotóiról, szereplőiről, arról ne is beszéljünk. Habzsolja az életet. Jó és rosszindulattal egyaránt nevezhető életművésznek, de annak igazán a kulturált változatából. Az utolsó divat szerint drágán és ízléssel, karakteresen öltözik. Valószínűleg elfogadnám fizetésként, amit havonta eltaxizik. Évadnyitó, évadzáró partijain hihetetlen ki mindenki jelenik meg.
Nyílt titok, hogy jóban van politikusokkal is. Ismeri a csíziót. Ahogy hajszálpontosan beméri valamennyi étterme vendégkörét, feltérképezi azt a játékteret is, amiben mozognia kell. Maximalista, és ennek érdekében a lehetetlennel is birkózik. Idézi egy barátját, aki hülyeségnek, üres fantáziálásnak tartotta egykori elképzeléseit. És be kellett lássa, hogy mi minden megvalósult belőlük.
A kötetben szerepel a következő idézet: „Nálunk tilos úgy kezdeni egy mondatot: az a baj; ezt ugyanis így fogalmazzuk meg: az a feladat, az a kihívás.” És kihívást bőven talál magának. Már az Operaházban is kávéházat nyitott. Tavasszal pedig szálláscsinálója lesz Jamie Oliver első éttermének ezen a tájon. Lényegében még fiatalember létére, mindehhez van már négy gyermeke és a szakmában jártas felesége. A kötet címlapján egy robogón ülve látható, ez is jelképezi, hogy nincs megállás. Megy előre, mint a buldózer, amivel ki is üthet a nyeregből másokat, de közben lehetőségeket is teremt, többeket magával ránt a sikerbe, és persze ő is arra van ítélve.