Ejnye, ejnye, L. Simon! Ember legyen a talpán, aki követni tudja az államtitkár vagyonával kapcsolatos nyilatkozatait. Eddig joggal gondoltuk, hogy a követhetetlen vagyonnyilatkozat-bajnokságban Rogán miniszter viszi a prímet, de ne kotorásszunk e becsületes fiatalember zsebében, ha valami mégsem stimmelne, ott vannak a kedves a szülők.
Ám L. Simon László költő és államtitkár esetében kicsit más a helyzet. Amikor valamelyik élelmes tévé stáb rákérdezett, hogyan férnek össze az üzleti vállalkozásai az állami tisztségével, a csillagos eget is lehazudta, mondván, neki semmije nincs. Ő olyan szegény, mint a templom egere, amije csak van a családnak, az a felesége szorgalmából van. Aki amúgy fitneszedző, de derekasan dolgozik, rajta tartja a szemét a tekintélyes birtokon, a gyümölcsösön, a szállodán, a Velencei-tó környékén működő borászaton. Van éppen elég dolga a férjének: törvényt módosíttatni, hogy megtarthassa 800 ezer forintos másodállását, rabokat szerezni az asszony földjeire, kijárni, hogy uniós pénzből utat építsen a panziójához a kormány. Most a felesége 21 millió 250 ezer forintért vásárolt földet a Velencei-tó melletti Nadapon, 617 ezer forintos hektáronkénti áron jutott hozzá egy természetvédelmi területhez, miközben a szomszédos Velencén hárommilliós négyzetméteráron keltek el az állami földek. Újabb földekre is pályázik. Hiába no, jó üzleti érzékkel áldotta meg az isten!
Lassan hozzászokunk, hogy nem süllyednek a föld alá a szégyentől a politikusaink, ha barátok között osztják szét a dohánykereskedelmet, ha családtagok vesznek „jó áron” állami földeket, meghekkelnek zsíros közbeszerzéseket. Legfeljebb azt mondjuk, ejnye, ejnye…
