Valamit lerombolni sokkal könnyebb, mint megreformálni - mondta lapunknak Niedermüller Péter azon a brüsszeli sajtószemináriumon, amelyet menekültügyben tartottak ezen a héten Brüsszelben. A Demokratikus Koalíció európai parlamenti (EP-) képviselőjét azután kérdeztük, hogy kedden megjelent egy lapinterjú, amelyben Martin Schulz, az EP elnöke aggodalmainak adott hangot, hogy a jelenlegi tagállami széthúzás miatt egyáltalán nem biztos, hogy az Unió mai formájában létezni fog még tíz év múlva.
Schulz aznap az újságíróknak is beszélt az európai feszültségekről, s - mint megírtuk - egyértelművé tette: ő egységpárti, nem hisz a mini-Schengenben, mert az éppen az EU alapját képező szabad mozgás elvét vágná keresztbe. Az EP elnöke kifejezetten letargikusnak tűnt, amikor felháborodásának és elkeseredettségének hangot adva beszélt a magyar intézkedésekről, azokról a tagállami politikákról, amelyek a szavazat- és politikai haszonszerzésre használják fel ezt az ügyet. Az európai szolidaritást ugyanis szerinte nem az uniós intézményrendszer teszi próbára, hanem az integrációs politikát sokszor elutasító tagállami kormányok, amelyek "csak elvesznek, de nem akarnak adni semmit". A viták, valamint bizonyos tagállamok - köztük a magyar kormány - külön utas, Európától elforduló politikája miatt Schulz úgy fogalmazott: "még sohasem volt ennyire erős az az érzésem, hogy az európai integráció nemhogy nem halad, de visszafejlődik."
Kérdéseinkre bizonyos brüsszeli képviselők optimizmusuknak adtak hangot, csitították a kedélyeket. Niedermüller például figyelmeztette a Népszavát: noha van realitása az EP-elnök aggályainak, önmagában az, hogy tíz év múlva már nem a jelenlegi EU lesz, nem feltétlenül rossz. "Sok elképzelés van az EU átalakítására, az intézményrendszer reformjára, a működés hatékonyabbá tételére" - vetette fel. Azt ugyanis egyetlen mai európai politikus sem tagadja, hogy az EU jelenleg egy sor kérdésben - nemcsak a menekültválságban - nem képes egységesen fellépni. A képviselő nem tagadta: vannak kísérletek az "integráció felrobbantására", több olyan nemzetállami kormány van, köztük az Orbán-kormány, amely rendre kivonja magát a közös cselekvésből. A történelmi példák is azt mutatják ugyanakkor, hogy az európai integrációból való, nemzetállami keretek közé való visszahúzódás súlyos hiba lenne, Európa egységben tud erős lenni - mind gazdasági, mind pedig diplomáciai értelemben. Ugyanakkor, mivel épp a közös döntéshozatal, a jogok és kötelességek, azaz a felelősség elosztása az EU egyik alapja, ez magában hordozza, hogy az intézményrendszer lassú. Niedermüller felhívta a figyelmet, hogy a döntéshozatalt éppenséggel nem a brüsszeli bürokrácia, hanem a tagállami kormányok, s azok politikai érdekei akadályozzák a leggyakrabban. "Ne csináljunk úgy, mintha nem tudnánk, hogy Brüsszel mi vagyunk" - fogalmazott, s reményét fejezte ki, hogy hamar bebizonyosodik: nemcsak az EP többsége - pártpolitikai hovatartozástól függetlenül -, de valójában az európai társadalom is az integráció szorosabbra fűzésében látja Európa jövőjét.
Jávor Bendek még kedden beszélt a sajtószemináriumon arról, hogy már a mini-Schengen ötlete már visszatükrözte a veszélyt, amelyet az integráció megbomlása teremthet. A Párbeszéd Magyarországért EP-képviselője úgy látja, az EU intézményrendszere nem volt felkészülve a 28 tagállamos működésre, arra, hogy olyan országokkal olyan közösség jött létre, amelynek tagjai nem minden esetben érdekeltek az együttműködésben, nem olyan elkötelezettek az uniós alapértékek mellett, mint az alapítók. Jávor szerint alapvetően hamis az a megközelítés, hogy a menekültügy zavart bele az amúgy stabil EU-s fejlődésbe; az EU-val ugyanis súlyos gondok vannak legalább 2008 óta, amivel párhuzamosan csökken az EU társadalmi támogatása is, s ez természetes módon vonja magával a tagállami kormányok "elfordulását". "Orbán Viktor ezen a színtéren fontos politikus lett, amennyiben egy díszebéden fontos figura az, aki odatojik az asztal közepére" - mondta. Szerinte ugyanakkor ezzel a politikával a magyar miniszterelnök nem képes megbontani az európai egységet, csak magát és az országot kormányozza a perifériára. Az EU magállamaiban lassan megerősödik az a vélekedés, hogy nincs értelme finanszírozni - hiszen ők a legnagyobb befizetők - a különcködő nacionalista tagállamokat. Így Jávor reális veszélynek tartja, hogy az integráció helyébe a többsebességes Unió lép, azaz a belső szövetségek lényegében felszalámizzák a mostani összefogást.
Mintha tudomást sem vettek volna ugyanakkor a kormánypárti, illetve jobbikos magyar EP-képviselők erről a veszélyről. Miközben a Fidesz-KDNP delegáltja, Deli Andor éppenséggel nem is a menekültkrízisről tartott előadást, a radikálisok által küldött Balczó Zoltán a magyar kormányfő szóvivőjévé avanzsált az EP-ben, s épp azokat a konteókat és szélsőséges gondolatokat adta elő, amelyek az EU egységének bomlasztására képesek voltak a menekültkrízisben. Mindez magyar sajátosságnak tűnt, miután a szocialista Ujhelyi István, szlovén frakciótársa, Tanja Fajonnal megerősítve egy konzervatív és egy néppárti képviselővel vitázott a schengeni rendszerről. Az újságírók bevonásával megtartott pódiumbeszélgetésen ugyanis leginkább tényszerű, szakmai érvek és ellenérvek hangzottak el, s nagy egység mutatkozott abban, hogy Európának egységet, s így erőt kell felmutatni a menekültkrízis kezelésében.
