- A vitán azt mondta, négyszereplős játszmáról van szó a menekültügyben; a politikusok, a választópolgárok, a média, valamint a menekültek sorából az első három dimenzióban kellene előbb rendet tenni. Ez mit jelent?
- Egészen pontosan azzal kezdtem, hogy súlyos válság sújtja Európát, ám ez a válság korántsem a migrációs krízissel kezdődött, nem azon alapszik. Gazdasági válság, szociális válság, s az unió működési válsága uralta már az elmúlt éveket is, amelyre most új elemként jön a menekültkrízis. Ez olyan, mint a herpesz-vírus; ha megjelenik az arcon, az a belső gyengeséget mutatja. Az elmúlt hónapokban vált igazán látványossá a menekültkrízis, ahogyan a kormányok egymásra utaztatták a szerencsétlen sorsú tíz-, vagy százezreket. Ahogyan pedig erre rá tudott épülni egy hihetetlenül populista kampány és uszítás Magyarországtól egészen Franciaországig, az jól mutatja, hogy hol van a felelősség. Itt a felelősök nem a menekültek, hanem az ön által idézett másik három csoport; azok a politikusok, akik hergelnek ahelyett, hogy okos és felelős döntéseket hoznának, s elmagyaráznák a társadalomnak, mi a tét. A sajtó, amely sokszor nem a valós tények feltárásán dolgozik, nem hűti a kedélyeket, s nem felkészíti a társadalmat, hanem ráül erre a viharra. Valamint bizony az a társadalom, amelyik a jogos félelmében egészen radikális irányokba mozdul el. Ha ebben a három dimenzióban nem teszünk rendet, akkor egészen biztosan nem fog enyhülni a menekültválság, ráadásul újabb és újabb krízisekbe kormányozzuk saját magunkat.
- Ezek szerint az európai integráció válságáról beszélhetünk?
- Igen és ezt nem kell félnünk kimondani. Az Európai Uniót sokkal kevesebb tagállam hozta létre annak idején; sem intézményrendszerében, sem eljárási és szabályozási struktúrájában nem volt felkészülve a jelenlegi, 28 tagállamos működésre. Ráadásul az Uniót olyan országok alapították, amelyek a szó valódi értelmében közös felelősséget kívántak vállalni arra, hogy a világháborúkat követően más típusú politikát, diplomáciát és gazdasági érdekérvényesítést folytatnak. A jelenlegi uniós rendszerben nincsenek arra érdemi és érvénnyel bíró szabályok, hogy ha valaki - például a magyar kormány - belülről kívánja bomlasztani az egységet. Ráadásul úgy, hogy eközben épp Brüsszelre mutogat egyetlen felelősként. A Fidesz 2009-es európai parlamenti választási programjában szó szerint ez szerepel: "Az Európai Uniónak jelenleg a gyengeségei közé tartozik, hogy nehezen tud a saját maga által vallott értékeknek és elveknek érvényt szerezni (...) A Fidesznek meggyőződése, hogy közös értékeink és elveink érvényre juttatását nem lehet mérlegelés tárgyává tenni. Fel kell tehát ruházni az Európai Uniót olyan eszközökkel, hogy tagjait folyamatosan az értékek képviseletére és az alapelvek betartására késztesse; enélkül nincs erős Európa (...) Ellentmondás, ha elvárjuk az uniótól, hogy vegye rá a normakövetésre a tagállamok kormányait, de vonakodunk attól, hogy ehhez a szuverenitásunkat esetleg csorbító felhatalmazást adjunk." Ugye, milyen szép?! Most épp az ellenkezőjét mondják és kormányon a nemzeti szuverenitást féltik minden kritikától vagy számonkéréstől. De, hogy mást is mondjak, ugyanebben a programban szerepel az a tétel is, miszerint "a felismeréshez, hogy az uniós tagság csak lehetőség, nem önmagában főnyeremény, az is hozzátartozik, hogy a magyar kormány végre megértse: nem lehet mindig Brüsszelre mutogatni; az unió mi magunk vagyunk." Milyen sajátos, hogy kormányon már nem így gondolják. Az Unió alapítói pedig eközben nem értik, hogy a magyarok miért köpnek oda, ahova tartozni szeretnének.
- Kérdés persze, hogy Orbán Viktor akar-e még ennek a közösségnek a tagja lenni. De más országok esetében is felmerült már, hogy az aktuális kormányok, illetve a pillanatnyi közvélemény-kutatási adatok alapján az európai integráció oldalán állnak-e még…
- Mert egyes kormányok mocskos, virtigli populisták. Mindegy nekik, hogy balról vagy jobbról fúj a szél, mindegy, hogy egyes, adott esetben velünk élő társadalmi csoportok - a cigányság, a zsidóság, a terror elől menekülő szírek vagy ha a szükség úgy kívánja, akkor akár a nemlétező pirézek - ellen uszítanak, üldözendő bűnbakként kezelve őket. A populizmus arról ismerszik meg, hogy a társadalom minden hiányáért és a kormányzás minden hibájáért mást tesz felelőssé. A populisták mindig az adott társadalmi érzet szerint gerjesztenek félelmet és kreálnak maguknak többséget. Annak idején a zsidótörvények is - ha lett volna ilyen típusú közvélemény-kutatás akkoriban - biztosan hatalmas támogatottságot élveztek volna, hiszen az akkori hatalom propagandagépezetének célkeresztjében a zsidóság állt. Ma Franciaországban a Le Pen-féle, szélsőjobboldali nemzeti front lobogóján és retorikájában jelennek meg ugyanazok az üzenetek, amelyeket Magyarországon az Orbán-kormány vall magáénak, Szlovákiában pedig az elvileg szocialista családhoz tartozó Fico. Ők, ahogy már mondtam: mocskos és virtigli populisták. Ők az ellenfeleink, ők Európa és minden európai demokrata ellenségei.
- A vitában még a Fidesz pártcsaládjába tartozó képviselő sem populista, inkább szakmai érveket hozott. Brüsszelben mennyire értenek egyet a néppárti képviselőtársak például a menekültügy orbáni "kezelésével"?
- Nagyon nem értenek egyet Orbánnal. Mindenkit foglalkoztatnak azok a kérdések, amiket bedob az asztal közepére, ám azt az Európai Néppártban is látják, hogy az Orbán által megoldásnak nevezett intézkedések és a hozzá kapcsolt retorika nem több mint szélsőséges populizmus csupán. A Néppártban is tisztában vannak azzal, hogy az orbáni irány a közös európai jövőt nézve nem vezet sehova, csak az indulatok fűtésére alkalmas. Az persze már a Néppárt felelőssége és lelkiismerete, hogy még mindig megtűrik maguk között a Fidesz vezetőit.
- Miért van mégis foganatja ennek a politikának a társadalomban?
- A történelmi példák mind arra figyelmeztetnek, hogy amikor Európa szervezete le van gyengülve, akkor a szélsőséges és populista vírusok gyorsabban képesek szétterjedni. Abban az Európai Unióban, ahol több mint hatmillió fiatalnak nincs munkája, ahol több millióan, Magyarországról is több mint hatszázezren választanak maguknak új otthont Európán belül, mert a saját környezetükben kilátástalanságot éreznek, ezért elköltöznek Nyugatra…
- Ami mondjuk a szabad mozgás elvével, ami az EU egyik alapja, nincs olyan nagy ellentmondásban…
- Már látjuk, hogy egyes országok (például Nagy-Britannia) visszatérnének itt is a kvótás megoldáshoz. Ha az EU egyébként úgy akarná, meg lehetne határozni határszámokat arról is, hogy Londonba és Berlinbe hány más uniós országból származó munkavállaló érkezhessen, s ezek alapján szívhatnák fel ezek az erős gazdaságok a magyar és egyéb szakképzett állampolgárt, például egészségügyi dolgozót, ácsot, informatikust, miközben a hazai munkaerő-piac nem ürülne ki.
- Gondolom, ebben az esetben Magyarországra is érkeznének uniós munkavállalók…
- Pontosan erről van szó: sem a menekültek, sem senki más nem veszélyezteti a magyarok munkáját, mert ebből az országból éppenséggel menekülnek az aktív fiatalok. Hiszen már a határon túli magyarok sem Magyarországra szeretnének jönni, hanem a magyar útlevéllel valamilyen más uniós célországot jelölnek meg, hogy ott vállaljanak munkát. Azért ez elgondolkodtató. Három évvel ezelőtt annyi magyar gyermek született csak Angliában, amennyi ugyanabban az esztendőben Vas megyében. A szabad munkaerő-áramlás elve, a fiatalok tapasztalatszerzése és világlátása mind fontos értéke, amelyet meg kell védeni. De, az nincsen rendjén, hogy valaki egyszerű és húsbavágó gazdasági kényszer miatt kénytelen elhagyni a hazáját. Aki nem ismeri fel, hogy egy modernkori Trianon felé robogunk, az vagy vak, vagy elvetemült. A másik fontos pont, hogy ha Magyarország rendre kivonja magát a közös európai intézkedésekből, akkor vajon milyen alapon várja el, hogy a nagy befizető államok ezt elegánsan elfelejtsék, amikor mi várunk el szolidaritást és támogatást. Ezek az államok, pontosabban ezen államok vezetői ma már azon gondolkodnak, hogy „ja, kedves Magyarország, akkor te csak a pénzcsapokat nyitod ki, s engeded magadra, de egyébként a közös értékeinket, a demokráciafölfogásunkat, s a sorsközösséget, azaz a közös válságkezelést elutasítod?”
- Magyarán a következő uniós költségvetés vesztesei lehetnek a magyarok a jelenlegi magatartás miatt?
- Nemcsak a következő, 2020 után esedékes uniós büdzsé szintjén, de már most is nagyon súlyos árat fizetünk a renitens orbáni politika miatt. Az úgynevezett Juncker-terv hírértékét tekintve most eltörpül a menekültválság mellett, pedig az Európa újraiparosítását célul kitűző program már nem az országok között informatív, vagy fejlettségi alapon leosztott támogatási rendszerben gondolkodik, hanem projektalapúban. És már ma is azt hallom az Európai Bizottság egyes képviselőitől, hogy az Orbán-kormány uniós pénzfelhasználási módszereinek „hála” euró milliárdokat fog elveszíteni Magyarország. Már csak azért is nagy ennek a veszélye, mert a mai, több bizottsági és egyéb vizsgálatban is érintett magyar közpénzfelhasználás már Brüsszelből is láthatóan a Fidesz klientúráját, sok esetben vezetőinek családtagjait építi, erősíti.
- Úgy látja tehát, hogy nem a menekültek veszélyeztetik a magyarok munkahelyeit, gazdasági helyzetét?
- Egészen biztosan nem. Azt éppenséggel a kormány veszélyezteti. Ráadásul; ha arról folytatott volna nemzeti konzultációt közpénzen, hogy a társadalom mit tart nagyobb katasztrófának: hogy átvándorol az országon néhány tízezer ember, vagy hogy kivándorol sok százezer aktív fiatal, akkor azt hiszem, valóban felkérte volna a kormányt néhány szülő és nagyszülő arra, hogy védje meg az országot. De vajon miért nem meri ezt megkérdezni a kabinet? Mert a kivándorlás problémájával nem tud és nem is akar mit kezdeni. Pedig a magyar demokrácia rossz állapotának egyik okozója éppen az, hogy nincsenek otthon azok, akik „rágyújtanák az irodákat” a hatalmi gépezetre. Mert ha ezek az életerős, szakképzett vagy értelmiségi fiatalok otthon lennének, s nekik is néhány tízezer forintért, éhbérért kellene közmunkát vállalniuk, továbbá ők is olyan elnyomásban lennének tartva, mint amilyenben ma a magyar társadalom - szakmától függetlenül - van, akkor már robbant volna a feszültség. Addig hasznosak a nemzeti együttműködés rendszerének, amíg a Trafalgar téren vannak és nem a Kossuth téren. Orbán Viktornak tökéletes megoldás, hogy ők távol vannak, s küldik haza a forrást a szülőknek, akik enélkül éhen maradnának.