Az emberminiszteri államtitkár, Rétvári Bence a parlamentben azzal lepte meg a közönséget, hogy a Szent Imre kórházban állami vezetői fizetést kaptak egyes, most távozott orvosok. Egy altatóorvos annyit keres, mint az egészségügyi államtitkár. Amikor pedig egyikük túlórázott, akkor állítólag többet tudott keresni a miniszterelnöknél is. Szörnyűség!
Rétvári elrebegett szavait azóta emészti a publikum. Terjed a hír, de a cáfolat is, mert az egyik aneszteziológus, mint terített betlit az ultiban, kipakolta az asztalra valódi jövedelmének papírjait, meg azt is, mit dolgozott azért. Rétvári államtitkártól sem várnék mást, csak mondja már meg, álmatlanság gyötörné-e, ha heveny vakbélgyulladását hagynák még érni, mert nem akadna, aki elaltassa a nyiszáláshoz. Ha pedig elaltatják hozzá, szeretne-e felébredni?
Azon kívül, hogy szavai szolgalelkűségét mutatják, elrettentő hogy egy "jöttment" altatóorvos jövedelme meghághatja a kormányfőjét, az egyetlen érvényes kérdés az lenne: mi a frász köze van a kormányfő és egy orvos jövedelmének egymáshoz? Semmi. Nem volna semmi, ha nem altatni akarnának vele bennünket. Populistán, a szűkölködő népet. Ám, ha nem szenderülnénk álomra, akkor szelíden megbökhetnénk az államtitkárt: el tetszett feledkezni a két élet minőségének anyagiakban nem mérhető másságáról, amely aránytalan különbség felszámolását a miniszerelnök is belesüvöltötte a világba még süvölvény korában. Igaz, akkor még nem tapasztalta meg a sarzsiba tunyulás előnyeit, mármint, hogy a szék határozza meg a tudat egyszerű igazságait.
Amúgy senki nem kívánja, hogy a politikai elit a kádári puritanizmus álszent feszességével tegye a dolgát. Viszont megbecsülése például arányban lehetne legalább azzal, amit a közjóért cselekszik. Ezért aztán, amíg közalkalmazottak százezrei hiába lesik az üres számláikat, amíg az altatóorvos egy hétig sem keveredhet haza, amíg egyetlen nővér hatvan beteg körül kering, amíg egy pedagógus a tönk szélén billeg, addig ne jöjjön nekem az államtitkár, főként az emberminiszteré ne, a kormányfő szerény bérével. Mert tényleg felébredek.
