- Aki dolgozik, az boldogul

Valahogy így szólt a szocializmusban megfogalmazott jó tanács, melyet az akkori vezetők adtak a dolgozó népnek. Úgy gondolom, hogy a fenti mondás ma is időszerű. Egyik kedvencem Deutsch Tamás, aki sportminiszterré történő kinevezése érdekében annak idején röpke pár hónap alatt letudta a jogi diplomájához szükséges elmaradt vizsgákat, így már nekiláthatott miniszteri tevékenységéhez, melynek emblematikus végterméke a stadionok beléptetési rendszere volt. Így bizonyította szakmai rátermettségét, amit főnöke azzal honorált, hogy elküldte az európai parlamentbe több hozzá hasonló „kvalitású” társával, például Pelczné Gál Ildikóval együtt. Másik kedvencem Hajdú János, a TEK vezetője. Ő is rátermett ember. 2002-ben leszerelt a rendőrségtől, mert állítólag erőszakoskodott egy gyanúsítottal, de végül felmentették. Utána 7 évig civilként OV védelmét látta el Fidesz biztonsági igazgatójaként. Orbán kormányra kerülése után kinevezték dandártábornoknak és a TEK főnökének. Jelesre vizsgázott empátiából, amikor a bevándorlók levonulása után, egy négycsillagos szállodát foglalt le a megfáradt legényeinek. Legnagyobb kedvencem a magyar „labdarúgó” válogatott, akik a selejtező csoportban szánalmas futballt produkáltak, de pótselejtezőben hősiesen továbbjutottak egy náluk is gyengébb csapatnak köszönhetően. Mindezért több tízmilliós prémiumot kapnak. Mindhárom példa azt bizonyítja, hogy ma Magyarországon nem a valós teljesítmény számít, hanem az, hogy személyük vagy a tevékenységük milyen közel áll "egy bizonyos" személyhez.