- A félelem tömegpszichózisa

„Jön a farkas! Jön a farkas!” - kiáltják a pesszimisták. Hozzánk nem jön – mondja Orbán Viktor a jövőt meglátó vátesz. Miért ne jöhetne? - kérdem én. Talán isten kiválasztott népe vagyunk? Nem válasz a kérdésemre, hogy „erre vonatozó tájékoztatást nem kaptak a nemzetbiztonságiaktól”. Ez nem megnyugtató érv, hiszen ők sem tudhatnak mindent. Sem a százhetven kilométeres kerítés, sem miniszterelnökünk derűlátása nem tartóztatja fel az Iszlám Államot , ha egyszer jönni akar. Ki ismerheti az általuk elkészített forgatókönyveket?. Talán csak azok, akik elkészítették. Be kell vallanunk, az első csatát Párizsban és Brüsszelben megnyerték. Hogyan lesz tovább, még Orbán sem tudhatja, pedig ő mindent tud. Az IÁ elérte, hogy a terrorcselekmények nyomán (nemcsak Párizsban és a belga fővárosban) elharapódzott a félelem pszichózisa. A félelem bénít és harcképtelenné tesz. Egyes kígyók így „ bűvölik” el áldozataikat. Ez akkor is igaz, ha a legbátrabbak elfoglalták a kávéházakat, nagyobb tereket. Ők rettegésüket e provokatív és teátrális mutatvánnyal kompenzálják. Láttuk a televízióból, hogy a párizsi Köztársaság-téri vaklárma folytán milyen pánik keletkezett. Olyan, hogy az egymás hegyén-hátán menekülő emberek (a kegyelet íratlan szabályait is megsértve) letaposták a virágokat és mécseseket... Éppen az a lényege a terrortámadásoknak, hogy kegyetlenségüket a váratlanság módszerével tetézzék. Nem lehet idejében és teljesen kivédeni. Még akkor sem, ha minden ember és gépkocsi mellé egy rendőrt, vagy katonát állítanának. Ha várjuk és nem jön, kisebb kárt okozhat, min ha suttyomban lesújtanának ránk. A váratlanság kivárása nem vall kormányfői bölcsességre. A terrorizmus újszerű taktikája korunknak. Kollektívan ki kell dolgozni leghatékonyabb ellenszereit, hogy minél kevesebb kárt tegyen bennünk..