Piszkáltam itt már a hungarikum című újkeletű tömegszervezetet. Nagy svihákság lehet mögötte, mert egy remek ötlet ismét belehullt az álkormányzás hamvaiba. Ahelyett, hogy patikamérlegen mérve tárnánk ország és világ elé valódi értékeink legjavát, ehelyett híg, kispályás politikai zsákmány lett majd minden egyes nemzetinek mondott kincsünkből. Meg azokból, is, melyeket legföljebb cipőkanállal lehet ezek közé bepasszírozni – lásd solymászat.
Mindenkit arra szólítok, olvassa el a hungarikumok jegyzékét, és azok előterjesztéseit a kormány oldalán, és gondolkodjon el... Hogyan lehetséges, hogy ebbe az értéktárba olyanok is benyújthattak érvényes pályázatot, akiknek nevét a dokumentumokból úgy kitakarták, mint Lomnicit a köztévéből. Szégyellik, hogy folyamodtak? Nettó elmebaj, de nem baj.
A furaság egyebek mellett az, hogy a szódavíz is hungarikum, meg a fröccs is. A szikvíz az agrár-, és élelmiszer-gazdaság, a fröccs meg a turizmus-vendéglátás kategóriájában. (Ezzel az erővel a mák, a tészta, meg a mákos tészta is külön helyet érdemelne.) A hosszúlépés, és a viceházmester elismerése még várat magára.
Mindkét buborékos cuccot egy, a nyilvánosság előtt eddig szinte ismeretlen, de nyilván hatalmas politikai erejű szakmai szervezet vitte sikerre. A - megnevezése tényleg nem vicc! – Magyar Országos és Budapesti Fodrász, Fogtechnikus, Kozmetikus, Kéz-, Lábápoló és Műkörömépítő, Szikvízkészítő, Kelmefestő-Vegytisztító Szakmai Ipartestület.
Uram isten, miféle hungarikumok várnak itt még ránk…!
