A rendszerváltás óta eltelt negyedszázad alatt megszokhattam volna, hogy a Fidesz vezető politikusai arcátlanságának, az ő kedvenc kifejezésükkel szólva „pofátlanságának” nincs határa. Többször éreztem úgy, hogy a történelemhamisításban, a vagyoni és szellemi értékek ellopásában mélyebbre már nem süllyedhetnek. Tévedtem! Azt, amit a magyar és a nemzetközi szociáldemokrácia nagyasszonyának, Kéthly Annának az emlékével műveltek, az minden korábbi aljasságukon túl tesz. Van-e álságosabb dolog annál, mint amikor a Horthy-rendszerrel burkoltan vagy nyíltan rokonszenvező kormány e rendszer kérlelhetetlen ellenfelének szobrot állít? Van-e álságosabb dolog annál, mint amikor a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság leglényegesebb elemeinek lerombolói annak a Kéthly Annának állítanak szobrot, aki egyaránt elítélte a vörös-és a fehérterrort, a nyílt vagy burkolt diktatúrát? Van-e álságosabb dolog annál, mint amikor a négymillió létminimum szintjén élő embert, a több százezer éhes gyermeket letagadó kormány a szegénység és különösen a gyermekszegénység ellen szót emelő szociáldemokrata politikusnak szobrot emel? Van-e álságosabb dolog annál, amikor az a parlamenti elnök, aki az Országgyűlés plenáris ülésén meri kijelenteni, hogy eleve méltatlan a milliónyi szavazattal megválasztott szocialista képviselők jelenléte az ország házában, az egész élete során a kirekesztés ellen küzdő Kéthly Annát méltatja? Sajnos nem nyílt meg alatta a föld, nem dőlt rá a szobor. Az általam nagyra becsült Del Medico Imre okkal feltételezi, hogy az álságos szoborállítással, Kéthly Anna méltatásával az urnáktól legutóbb távol maradó, demokratikus, baloldali érzelmű szavazók megnyerése a Fidesz célja. De egyben azok lebecsülése is azt feltételezni, hogy egy ilyen lépéssel feledtetni lehet a 2010 óta tartó kormányzásuk súlyos bűneit. Bízom abban, hogy nem lehet. Az a néhány Fidesz politikus, akiktől Kéthly Anna méltatása talán hihető lett volna, már kiszorultak a vezetésből. Kövér László az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudományi Intézetének egykori munkatársa azonban pont az a személy, akitől ezek a szavak a leghiteltelenebbül hangzottak.
