1956 decemberében indult az Esti Hírlap és Polgár Dénes, aki már az Esti Budapestnél bedobta az újságírás mély vizébe, vitte magával Szathmárit is. Szerencsésen megrajzolja ennek a kiváló szerkesztőnek a portréját. Aztán az Esti Hírlapról beszámolva – különös tekintettel az ott szerkesztő író, olvasószerkesztőkre: Bodó Bélára, Kellér Andorra és a főszerkesztő Baló Lászlóra emlékezve – azt eleveníti fel, ahogy ez a lap a valódi újságíró-iskolájává lett. (Három kiváló írását bele is szerkesztette a könyvbe: látogatását Gagarin családjánál, találkozását Sztahanovval, és interjúját Ilja Ehrenburggal.) Aztán elcsábították Moszkvába, ahol a nagykövetség sajtóattaséja lett. (Kulcsár István a könyvbemutatón arra emlékeztetett, hogy máshol az ilyen attasék beosztottjaikként kezelték a kint dolgozó tudósítókat, Szathmárit viszont kollégának tekintették.) Öt év után hazajött és visszatért az Esti Hírlaphoz belpolitikai rovatvezetőnek. Aztán elcsábították lapunkhoz, a Népszavához, ahol főszerkesztő-helyettes volt. Erről az időszakról is sok érdekes történetet idéz fel, közel sem azzal a szándékkal, hogy történésznek tartsák, hanem hogy érdekesen és szórakoztatóan számoljon be a magán és a közélet fordulatairól ebben az oly fordulatos, több mint másfél évtizedben.