A hit gyakran csodákra képes. Hinni a Mindenhatóban, elfogadni az akaratát arra is jó, hogy ne kelljen bármilyen magyarázatokat keresni - és találni - nyitott kérdésekre. De vajon elfogadható-e az ilyesfajta vakság, ha egy ország helyzetéről, sorsáról van szó? Orbán Viktor szerint e kérdésre csak egyfajta válasz létezik: igen.
Azt mondja ugyanis a kedves vezető, hogy a Jóisten azt jelölte ki "számunkra" (királyi többes), hogy "mi" (ugyancsak) "a magyarokért vagyunk felelősek". Ezzel magyarázza - vagy indokolja, ha úgy tetszik - az újabb propaganda-hadjáratot a kvóta ellen. Aztán - némi ellentmondásban az iménti kijelentéssel - közli azt is, ez a kampány lényegében kötelessége. Tudniillik "engem" (már nem királyi többes) "azért fizetnek és küldtek a munkahelyemre a magyar polgárok", hogy megvilágosítsam az elméjüket. De igazából nincs is ellentét a mondatok között. Hiszen a Jóisten kijelölte, a magyarok pedig megfizetik ennek az árát.
Nem ez volt azonban az egyetlen - nevezzük így - feltűnő - része a miniszterelnök kedvenc rádiójában elhangzott tegnapi szózatának (mert interjúnak aligha nevezhetjük, abban ugyanis igazi riporterek valódi kérdéseket szoktak feltenni). Hasonló magabiztossággal nyilatkozott arról is, hogy megfejtette a nyugat-európai vezetők állásfoglalásainak titkát. Korábban azt véltük (újra királyi többes), hogy ravaszkodnak, amikor támogatják, jó dolognak tartják az újkori népvándorlást (Orbán kedvenc kifejezésével élve). De nem. A kedves vezető rájött, hogy komolyan gondolják. Márpedig - szerinte - ez őrült gondolat.
Ehhez kapcsolódóan még rátért másik szeretett felfedezésére, miszerint az Európai Unió Magyarországgal szembeni fellépését a bosszú vezeti. Mi (nem királyi többes) ugyanis bebizonyítottuk, hogy „demokratikus módon meg lehet védeni a kontinenst, az európai állampolgárok akaratával összhangban”. Az eurobürokraták, a balliberálisokkal együtt - és különösen Soros Györgyék - viszont azt hiszik, ha nem lennének nemzetek, akkor vidámabb lenne az élet - fejtegette Orbán. A végső következtetése már szinte adódik is ebből: a liberális korszak helyett demokratikus korszaknak kell jönnie. Mondja az, aki a demokráciát hazájában már csak szükséges rossznak tekinti.
Röviden összefoglalva: őrültek bosszút esküdtek édes hazánk ellen, de a mi vezérünk áll a vártán - nem is egyedül, hanem a visegrádi négyekkel együtt - és megvéd mindent (ld. még: isteni küldetés).
Még rövidebben a következtetés: ezért tartunk itt. Orbán Viktor immár nem csupán saját démonaival küzd, nemcsak a komcsikkal (Lázár miniszter szíves meghatározása) harcol, nem csak a határokon belül lát mindenütt ellenségeket. Szellemi háborúját régóta kiterjesztette az ország valamennyi szövetségesére is. Mindenki ellene van, de ő nem hagyja magát.
A zűrzavar közepette persze jól látja, a schengeni rendszer megtorpedózása, szigorítása, egy mini-Schengen létrehozása sokat árthat Magyarországnak. Politikai, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt. Arra persze nem tér ki, ha mi védtük meg egyedül Európa külső határait, hogyan jöhetett át rajta egy - esetleg több - keresett terrorista is, de hagyjuk. Itt ugyanis többről van szó. Arról, hogy a Schengen megtartásáért vívott - és jogosnak látszó - küzdelmet valamiféle ideológiai mázzal önti nyakon - mint sok más ügyet is -, mert attól tart, a 'zemberek' enélkül nem állnának mellé. Valóban kiskorúnak nézi a népét, meggyőződése, hogy tényleg elhiszik neki, a Jóisten kegyelméből vezetheti ezt az országot.
De ha már itt tartunk, biztosak lehetünk abban, hogy - ha egyáltalán létezik - a Jóisten tévedhetetlen? Vagy esetleg valami régi bűnünket próbálja így megbosszulni.
