„Száz vasutat, ezeret – Csináljatok, csináljatok!” – írta a lelkes 19. századi költő. Tudta, hogy az ország testét erekként fonják át a vasutak, az az emelkedés egyik záloga, amint azt Széchenyi is vallotta. Ma a miniszterelnök megirigyelte a lírikusok babérját, s így kiáltott felcsúti hívei előtt: „Kisvasutat, sebeset – Csináljatok, csináljatok!” Kit érdekel, mi van Magyarország keleti felében, ide nekem azt a vasutat, meg persze a Felcsúton élőknek, akikre ömlik az állami pénz, annyira tehetségesek. Aki pedig netán irigyelné az itteni bőséget, fogja be a száját. Máskülönben tovább épül a kisvasút, és elszáguld Bicskéig vagy Lovasberényig. Nem tudni, felfogta-e miniszterelnök úr, mit állított. Nem kevesebbet, mint hogy a vasút is az ő kénye-kedve szerint épül. Semmi köze azokhoz, akiknek adójából vezetik a síneket Orbán lakása és a focipálya felé. Ez a vasút egyedül és kizárólag Viktor apánké, aki majd felavatja, s ha összevonja a szemöldökét, megy Bicskére (két vasútállomása van) vagy Lovasberényig. Annak idején a közéleti nagyság kedvéért megállt a vonat olyan állomásokon, amelyeken addig továbbrobogott. Az államtitkár beszállt, és csak ennyit mondott: „Ez, kérem, az én vonatom!” Vagy ennyire nem volt gőgös és telhetetlen? Javaslom, a kisvasút egyik vagonját zárják be, írják rá: „Orbán Viktor és családja tulajdona”.
