A mai Európának egyik legmerészebb, pártoktól elzárkózó baloldali hetilapja, a párizsi L”Obs a minap nemzetközi vitaestet rendezett Brüsszelben az Unió közeljövőjéről. Jellemző a példátlan érdeklődésre, hogy 3500-an voltak jelen, többségükben volt külügyminiszterek, egykori diplomaták, sőt a téma fontosságát jelzi, ott volt Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke is.
Az olasz Walter Veltroninak, Róma egykori polgármesterének egyik jelképes mondata heves vitát váltott ki, ugyanis kiélezett példázattal élt. Azt fejtegette, hogy földrészünk "repülőgépe" szerinte befejezetlen. Helyén a motor, kiválasztották az ülések huzatának a színét is, vetítésre várnak az utasok szórakoztatására a filmek, már csupán a szárnyak hiányoznak, de azt sem tudja senki, hogyan is hívják a pilótát. Miközben borzalmas terrortámadások állnak mögöttünk, az Uniónak még mindig nincs közös hírszerzése, nincs együttes elképzelés arra, miképpen kellene föllépni az iszlám fenyegetés ellen. Voltak, akik nyíltan is kimondták Orbán Viktor nevét, szóltak meghökkentő elméletéről, a nemzethatárok mögé való „visszavonulásról”, sőt az egyik heves hangulatú vitázó megkockáztatta még azt is, hogy az ötlet mögé „társszerzőként” Marine Le Pent is megemlítse. Mindez azért is ostobaság, mondta Guy Verhofstadt, a volt liberális belga kormányfő, mert a szervezett bűnöző terror nem áll meg az országhatárokon.
Juncker perbeszállt Hollande francia szocialista elnökkel is, aki a minap pártjának Versailles-i kongresszusán a „háború” kifejezést használta. „Háború, nem, kimondani sem szeretem ezt a szót, mert fölmérem lehetséges következményeit. Nem zárnám ki a fegyveres föllépés szükségességét, de bonyolult kérdésekre kerülni kell az egyszerűsített válaszokat. Olyan összecsapás ez, amellyel még sokáig kell szembenéznünk”. Az elnök nem kockáztatta meg még azt sem, hogy teljes hozza szóba az Iszlám Államot, csak a két kezdőbetűt, az IÁ-t használta. Ma szerinte ez a két betű Európa „első számú ellensége”, mihamarabb le kell számolni a „száguldó barbarizmussal”, elhordani az útból még a véleménykülönbségeket is. Juncker sarkosan fogalmazott: feltette a kérdést, mi történnék az USA-ban, ha egyes amerikai tagállamok nem volnának hajlandók az FBI-t munkájában támogatni? Mert nálunk ma ez történik a „nemzeti bezárkózással”. Európa közös fészkünk, együttes válaszunk a közös kultúra, a sport lehet, minden, amit együttesen alkalmazhatunk. A terrorra erővel és értelemmel kell felelnünk. Óvni kell modellünket, a közszabadságot. Kontinensünk 1980 és 1990 között jelentős tetteket hajtott végre, eltüntette a belső határokat, egyesek közös pénzt is teremtettek, most meg álljunk meg félúton?
Különös módon a légborúlátóbb talán Michel Rocard, hajdani francia szocialista miniszterelnök volt. Európa szerinte véget ért, a repülőgép megállt, túlságosan késő reparálgatni. A világ, mint mondta, az erő által megy előrébb, a mi kontinensünk azonban leengedte a karjait. A védelmi kiadások fél évszázad óta a legalacsonyabbak, az Unió állampolgárait közömbösen hagyják a világ ügyei. Béna intézmények játszanak benne vezető szerepet, a digitális társadalomban nem vagyunk kellően versenyképesek, fusizó lakatosok módjára küzdünk.
Erre, ugyancsak keményen, Martin Schulz, az európai parlament német szociáldemokrata elnöke replikázott. A reményt, mint hangoztatta, csakis bátorsággal lehet visszaszerezni. Nyíltan, egyenesen kimondva a véleményeket. Igen, kellő bátorsággal szembeszállni azokkal, (közvetve megint Orbánra utalt), akik azt szajkózzák, hogy a megoldás a bezárkózás. A jelenlegi válságnak éppen ez a szemlélet a közvetlen oka. A globális kihívásokkal elszigetelődéssel szembenézni? Szögesdrótot minden egyes állam határára? Ezek a drótok nem fékezik meg a menekült áradatot. Kellő merészséggel kell kimondani amit hiszünk, még akkor is, ha ezzel nem lehet választást nyerni. Cinizmus csupán zárt ajtók mögött szólni arról, amit egyenesen kellene kimondani.
Ez a határok nélkül rendezett vita nem tehette meg azt sem, hogy megkerülje a szíriai problémát. Federica Mogherini, egy 42 éves olasz politikusnő, aki egy ideje az Európai Unió egyik külpolitikai felelőse mondta ki: nem azért kell harcolni a terror ellen, hogy Asszad hatalmon maradhasson, négy évi polgárháború után ez irreális volna, de egyszerre kell küzdeni az iszlám állam ellen, és megindítani a damaszkuszi politikai átmenet keresését. Ő sem állt meg itt. Európa – mondta – úgy látszik, nem fogta még föl teljesen, milyen károkkal jár a megoldatlan menekült kérdés. Egy szuperhatalom, (és nem titkolta el, hogy itt az oroszokra gondol), szégyen ez, miközben arról is papolnak, hogy rendezést keresnek a Közép-Keleten. Ehhez fűzte hozzá Hubert Védrine volt francia külügyminiszter, úgy látszik, Obama és Putyin kezdte végre megérteni, ha Moszkva háttérbe szorul, semmi sem mozdulhat meg. De azért – mondta ismét az olasz hölgy –, Ukrajnában sem lehet elnézni az orosz politikát.
Európa a második világháború romjain született. Most érkezett el az utolsó esélyhez. A megállapításban bizonyára sok a túlzás. De azért nem ártana megszívlelni Walter Veltroni figyelmeztetését sem: ideje volna végre összeszerelni a közös repülőgépet.
