Profi bokszolónak lenni nem csak azt jelenti, hogy állni kell az ellenfelek ütéseit, vagy kíméletlenül ki kell ütni a másik versenyzőt. A szórakoztatás csínját-bínját is el kell sajátítani. A sajátos megnyilatkozásaitól ismert Floyd Mayweather, a világ alighanem legjobb bokszolója talán ebben is verhetetlen, de azért az újdonsült nehézsúlyú bajnok, Tyson Fury is kezd felzárkózni mögé. Egy ízben Klicskónak énekelt, amiben azt ígérte az ukránnak, hogy minden övétől megfosztja. Egy másik alkalommal Batman-ruhában jelent meg, szombati győzelme után pedig ismét dalra fakadt, méghozzá a ringben.
Feleségének adott szerenádot, aki harmadik gyermekükkel van áldott állapotban. A produkció után azért reméljük, hogy Fury marad az ökölvívásnál, s nem dédelget énekesi ambíciókat. Fury magát nemes egyszerűséggel „Cigányok Királyának” nevezi. Kelta cigány család tagja, s előszeretettel hivatkozik származására (a kelta cigányok etnikai rokonságban nincsenek a közép-európai romákkal). Más nagyokhoz hasonlóan Fury sem szűkölködik önbizalomban. Úgy véli, ha meglesz a visszavágó Klicsko ellen, a Wembleyben kéne megrendezni a jövő nyáron esedékes rangadót, mert „azt is simán megtöltjük majd”. Fury közlése szerint „egy kis aggyal” volt jobb az ukránnál, bármit jelentsen is ez.
Klicskóval szemben tehát szívesen kiállna, de honfitársa, David Haye ellen sosem lesz hajlandó erre, mert a brit kiválóság 2013-ban és 2014-ben is lemondta a vele szembeni csatát. „Inkább leadom az övet” – fogalmazott az újdonsült világbajnok. Haye persze nem is késlekedett a válasszal. Szerinte Fury nem mer kiállni ellene, mert olyan stílusa van, amellyel pillanatok alatt kiütné őt.
Fury Manchesterben született 1988-ban, ír bevándorlók gyermekeként. Családjában már régi hagyományai vannak az ökölvívásnak, apja is e sportágnak hódolt, méghozzá profi szinten. Tyson Fury unokatestvére, pedig a nagyközépsúlyú WBO-cím bajnoka, Andy Lee, de unokatestvére a nehézsúlyú bokszoló, Hughie Fury is. Hogy milyen fontos szerepet tölt be a család életében a sportág, mi sem bizonyítja jobban, hogy azért kapta a Tyson keresztnevet, mert apja annyira csodálta Mike Tysont. Ezzel lényegében eleve elrendelték sorsát: a család férfitagjaihoz híven nem is választhatott más pályát magának, mint az ökölvívást.
Fury amatőrként Írországot és Nagy-Britanniát is képviselte. Nemzetközi versenyeken háromszor ír színekben versenyzett. Kezdetben a belfasti, észak-írországi Belfast egyik klubjában bontogatta szárnyait, később pedig egy ír egyesülethez került. 2007-ben az ír válogatottban is szerepelt, bár a nemzeti csapat 12-6-ra kikapott, Fury mindkét meccsét megnyerte. Sőt, később az Egyesült Államok ellen is pályára léptek a válogatottal, s Fury KO-val aratott diadalt. 2006-ban bronzérmet szerzett az ifjúsági világbajnokságon. Ugyanebben az évben részt vett az angol felnőtt bajnokságon, de érem nélkül zárt.
2007-ben angol színekben nyerte meg a junior Európa-bajnokságot. A világranglistán a korosztályban a harmadik volt az orosz Maxim Babanyin és honfitársa, Andrej Volkov mögött. Fury azt remélte, hogy brit színekben versenyezhet majd a 2008-as pekingi olimpián, de a vezetés David Price nevezése mellett döntött. Bosszúból még ebben az évben megnyerte az angol bajnokságot. Ezután megkezdte profi pályafutását. Első meccsét épp egy magyar öklöző, Gyöngyösi Béla ellen nyerte meg. 2008. december 6-án. 2011. július 23-án roppant nehéz feladat előtt állt, hiszen az addig a nehézsúlyban vereség nélkül álló Dereck Chisora ellen kellett kiállnia. A brit profit azonban remek teljesítménnyel megverte: a bírák egyhangúan Furyt látták jobbnak.
2012. december 1-jén ismét nehéz megmérettetés várt a tehetséges brit öklözőre, hiszen a WBC nehézsúlyú övére pályázó amerikai bokszoló, Kevin Johnson ellen kellett ringbe szállnia. Johnson időközben már visszavonult, de erejét jól mutatja, hogy pályafutása során 37 meccséből 29-szer nyert, ebből 14-et KO-val. (Kettejük meccséig 28 győzelmet aratott, s csak kétszer kapott ki). Fury azonban ismételten egyhangú bírói döntéssel kerekedett ellenfele fölé.
Tyson Fury 2013. április 20-án debütált az Egyesült Államokban, a Madison Square Gardenben. A kiváló cirkálósúlyú bunyóssal, Steve Cunninghammel kellett megmérkőznie, aki 25 győzelmet és 5 vereséget tudhatott maga mögött. A meccs azért volt jelentős, mert a győztes második helyre kerülhetett az IBF ranglistáján, ezzel nagy lépést tehetett afelé, hogy egyszer majd Vlagyimir Klicsko kihívója legyen. Nem kezdődött jól a csata Fury szempontjából, mert a második menetben padlóra küldte Cunningham, de hamar felpattant, s a hetedik menetben kiütötte riválisát. Ezzel Fury 2. lett az IBF, 7. a Boxrec, 6. a WBC, 5. a WBO ranglistáján.
Fury következő ellenfele honfitársa, David Haye lett volna, aki szintén elképesztően erős öklöző. (Eddigi profi pályája során a 28-ból 26-szor nyert, 24-szer KO-val). Haye azonban kétszer, 2013-ban, majd 2014 elején is visszalépett, mert a pályafutását is fenyegető vállsérülést szenvedett. Fury szerint Haye valójában a komoly prémiumtól akarta megfosztani. 2014. november 29-én ismét Chisora volt Fury ellenfele, s ezúttal is az ő karját emelték a magasba az ökölcsata után.
2015 júliusában megerősítették, hogy Fury megmérkőzhet Vlagyimir Klicskóval a WBA, IBF, WBO és IBO egyesített nehézsúlyú címért. Eredetileg 2015. október 24-án rendezték volna a nagy meccset, de az ukrán legenda sérülése miatt november 28-ra halasztották. A többit ismerjük, Fury rácáfolva a papírformára, 12 menet után egyhangú pontozással nyerte a düsseldorfi csatát. A brit óriás szédületes mérleget mondhat magáénak: mind a 25 találkozóját megnyerte profiként, ráadásul még sok éve lehet a sportágban. A show-nak folytatódnia kell, s biztosak lehetünk abban: még sok felvonást tartogat számunkra.
