Barack Obama amerikai, Hszi Csin-ping kínai, Narendra Modi indiai kormányfő, s még a klímaszkeptikusnak számító orosz elnök, Vlagyimir Putyin is elutazik a francia fővárosba, a nemzetközi közösség ezzel is kifejezi szolidaritását a francia házigazdákkal. Legalább 40 ezer ember érkezik a november 30-tól december 11-ig tartó konferenciára, köztük a világ legvédettebb politikusai. Ez mindenképp rendkívüli logisztikai feladat elé állította volna a francia hatóságokat. Ám alig két héttel azután, hogy az Iszlám Állam terrorista kommandói 130 embert mészároltak le Párizsban, a találkozó biztosítása sokszorosan nagyobb kihívást jelent.
A brutális merényleteket követően rendkívüli állapotot vezettek be, s a szokásosnál is szigorúbb intézkedésekkel garantálják a La Bourget-i konferenciaközpontban tárgyalók biztonságát. Bernard Cazeneueve francia belügyminiszter e hét közepén ismertette a nagyszabású biztonsági hadművelet részleteit. A klímacsúcs idejére 11 ezer rendőrt és csendőrt helyeznek készültségbe. Párizs már november elején bejelentette, hogy a konferencia idejére felfüggeszti a schengeni rendszert, s visszaállítja a határellenőrzést. A klímacsúcs két hetében 8 ezer rendőr hajt végre ellenőrzéseket a határátkelőknél. Mintegy 2800 rendőr pedig a csúcs helyszínén, a konferencia-központnál teljesít szolgálatot, készültségbe helyezik a terrorelhárítást, a különleges egységeket. A rendkívüli állapot arra is felhatalmazást ad, hogy veszélyesnek ítélt személyeket házi őrizetbe helyezzenek, bírósági engedély nélkül razziákat, házkutatásokat hajthassanak végre. A belügyminiszter felszólította a párizsiakat, vasárnap és hétfőn ne üljenek autóba, a két repülőtérre vezető utat teljesen, Párizs főútvonalait szükség szerint lezárják, hogy a csúcsra érkező állam- és kormányfők konvojainak zavartalan áthaladást biztosítsák. A tömegközlekedés a francia fővárosban erre a két napra ingyenes lesz.
A rendkívüli terrorkészültségnek azonban áldozatul esett a klímacsúcs nyitánya elé, s zárása utánra tervezett két nagy tömegmegmozdulás. A párizsi hatóságok a 200 ezresre tervezett klímafelvonulás biztosításának kockázatát nem tudták vállalni. Nicolas Hulot, a francia elnök klímaváltozási különmegbízottja hangsúlyozta, a konferencia megtartása „önmagában is bátor döntés” a párizsi kormány részéről. Hulot, az egyik vezető francia klímaaktivista reményét fejezte ki, a tragédia arra ösztönzi a világ vezetőit, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és álljanak ki a bolygó megmentése mellett. Ha Párizsban nem is, a tervezett időpontban világszerte kétezer városban csatlakoznak a globális klímamenethez, a klímaváltozás elleni harc fokozását sürgető, a párizsiakkal szolidaritást mutató felvonulást tartanak ezen a hétvégén. Több civil szervezet, köztük az Attac és az Alternatiba ugyanakkor bejelentette, hogy két kilométeres élőláncot alkotnak vasárnap Párizsban, a lánc megszakad majd a Bataclan klub előtt, a merényletek áldozatainak emlékére.
Hatalmas várakozás előzi meg a globális felmelegedés elleni harcban mérföldkőnek ígérkező klímatalálkozót, hivatalos nevén az ENSZ klímaváltozási keretegyezményében (UNFCCC) érdekelt felek 21. utókonferenciáját (COP 21). A koppenhágai klímacsúcs óta a mostani a legfontosabb tanácskozás, amelyen a már lejárt, de 2020-ig meghosszabbított Kiotói Jegyzőkönyv helyébe lépő, több év munkájával tető alá hozott új klímaegyezményt kellene véglegesíteni. A házigazdák reménykednek benne, hogy a terrortámadások nem homályosítják el a konferencia fő célját, s sikerül aláírni az újabb globális klímaegyezményt. A politikusokra várnak a legnehezebb döntések, hisz sok nyitott kérdés maradt, s a szakértői szinten kidolgozott megállapodás-tervezet szövegében a csúcs nyitánya előtt is rengeteg még a zárójelbe tett, nem véglegesített megállapítás. Noha mindenki azt szeretné, hogy érdemi megállapodás szülessen, nem kizárt, hogy a szándékoltnál gyengébb egyezményt írnak alá a tagállamok, hiszen még az sem dőlt el véglegesen, jogilag kötelező megállapodás születik-e.
Bolygónk éghajlatának kritikus állapotára az 1992-es Föld-csúcs hívta fel először a figyelmet, ott nyitották meg aláírásra az ENSZ klímaváltozási keretegyezményét. Az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv volt az első nemzetközi megállapodás, amely kötelező kvótákat szabott meg a károsanyag-kibocsátás korlátozására, de csupán 37 iparilag fejlett államra, köztük az Európai Unió 28 országára vonatkozott. A fejlődő országok ugyanis arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a környezet mostani állapotáért a legfejlettebb államok a felelősek, s a feltörekvő országoknak is esélyt kell adni arra, hogy az ipari fejlődés magasabb fokára lépjenek. A legnagyobb szennyezők - Kínával az élen – a partvonalon maradtak. Az Egyesült Államok ugyan eredetileg aláírta a kiotói dokumentumot, ám utóbb nem ratifikálta. A Kiotói Jegyzőkönyv 2005-ben lépett életbe, tíz év alatt 22 százalékkal csökkent a résztvevő országok kibocsátása, jóval többel, mint amire eredetileg kötelezettséget vállaltak. Összességében azonban világszerte továbbra is növekedett a károsanyag-kibocsátás, méghozzá egy évtized alatt 24 százalékkal.
Koppenhágában 2009-ben a felfokozott várakozás ellenére csupán szerény előrehaladást sikerült elérni. A kudarc felé tartó tanácskozást az elnöksége első évében járó Barack Obama közbelépése mentette meg. Az amerikai elnök hívatlanul megjelent a fejlődő országok különtanácskozásán, s a kínai tárgyalófelet is rávette egy minimumprogram elfogadására. A koppenhágai megállapodásban első alkalommal szögezték le az államok vezetői, hogy a tudományos megállapítások szerint a globális felmelegedés növekedését az iparosodás előtti időszakhoz képest 2 Celsius fok alatt kell tartani, csak ebben az esetben kerülhető el a fenyegető klímakatasztrófa. A fejlett országok mellett a fejlődők is elismerték, hogy a felmelegedés 2 Celsius fok alá szorításához valamennyi országnak lépnie kell.
A legnagyobb eredmény az volt, hogy megállapodtak a Zöld Klíma Alap létrehozásáról, vállalták, hogy 2020-tól évente 100 milliárd dollárral segítik a fejlődő országok alkalmazkodását, s tiszta energián alapuló gazdasági fejlődését (Magyarország 1 milliárd forintot (3,57 millió dollár) utalt át az alapba, az összes felajánlás eddig messze alatta maradt az ígéreteknek). Koppenhága adós maradt egy határidővel, nem tisztázta, mikor tetőzhet a károsanyag-kibocsátás, s nem tartalmazott szankciókat sem a klímavédelmi célok megsértőivel szemben. A 2012-es dohai csúcson (COP 18) fogadták el a Kiotói Jegyzőkönyv kiegészítését, érvényességi idejét 2020-ig meghosszabbítva. Ott döntöttek arról, hogy 2015-ig el kell készülnie a Kioto helyébe lépő új globális klímaegyezménynek.
A most aláírandó Párizsi Egyezmény más alapelveken nyugszik, mint Kiotó, nem kötelező kvótákat ír elő, hanem minden országra rábízza, hogy milyen ütemben, milyen módszerrel tud hozzájárulni a közös célhoz, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez. Todd Stern, az Egyesült Államok klímamegbízottja rendkívüli eredménynek tartja, hogy több mint 170 állam terjesztette elő nemzeti klímavállalását (INDC), s ezek közül a legtöbben fejlődő országok. Az Európai Unió adta be az egyik legambíciózusabb tervezetet. A Huszonnyolcak vállalták, hogy 1990-hez viszonyítva 2030-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását legalább 40 százalékkal csökkentik. Célul tűzték ki azt is, hogy 2030-ra az energiatermelés és -megtakarítás legalább 27 százalékát megújuló energiaforrások teszik majd ki. Az EU 2050-re legalább 80 százalékkal csökkentené a károsanyag-kibocsátást.
A két legnagyobb szennyező, az Egyesült Államok és Kína már tavaly közös nyilatkozatban nyilvánította ki készségét az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére. Az amerikai felajánlás ugyan csak öt évre szól, 2020-tól 2025-ig a 2005-ös szinthez képest a károsanyag-kibocsátást 26-28 százalékkal csökkentenék. Kína vállalása szerint a széndioxid-kibocsátás 2030-ig érné el tetőpontját. Addigra 20 százalékra emelnék a megújuló energiaforrások felhasználását az energiafogyasztásban. Japán 2030-ig az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 26 százalékos csökkentését helyezte kilátásba, s 10,5 milliárd dollárt ajánlott fel a fejlődő országokat segítő alapba. India, a világ harmadik legnagyobb szennyezője arra tett ígéretet, hogy áramtermelésének 40 százalékát 2030-ra megújuló energiaforrásokból szerezné. Oroszország az 1990-es szinthez képest 2030-ra 30 százalékos csökkentést ígért. Mexikó a károsanyag-kibocsátás 25 százalékos visszafogását vállalta. Brazília egyharmadra növelné 2030-ig a megújuló energiaforrások arányát.
Ezek a vállalások akkor is jelentősek, ha szakértők szerint messze nem érik el azt a szintet, amelyek együttesen a felmelegedést a még elfogadhatónak tartott 2 Celsius fok alatt tartanák. A Climate Interaktív amerikai nonprofit kutatócsoport, az MIT klímaszakértőivel együttműködve idén szeptemberben arra a megállapításra jutott, hogy az eddigi nemzeti felajánlások (INDC-k) együttesen körülbelül 1 Celsius fokkal csökkentenék a globális felmelegedést. Ha semmilyen korlátozás nem történne, az évszázad végére 4,5 Celsius fokkal növekedne bolygónk átlaghőmérséklete, ha a Párizs előtt benyújtott nemzeti programokat végrehajtják, 3,5 Celsius fokkal mérséklődhet 2100-ig a felmelegedés.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár – utalva Ferenc pápa „Laudato Si” enciklikájára – a világ vezetőinek morális felelősségére figyelmeztetett, s hangsúlyozta, tartós, rugalmas, hiteles, szolidaritáson nyugvó egyezményre lenne szükség, hogy a párizsi csúcs sikeres legyen. A katolikus egyházfő afrikai látogatása alatt is fontosnak tartotta, hogy a klímaváltozás elleni harc fontosságára felhívja a figyelmet. „Szomorú, merem állítani, egyenesen katasztrofális lenne, ha a közjó fölött egyes csoportok magánérdekei győzedelmeskednének” – vélte Ferenc pápa, hozzátéve, a klímaváltozás problémáját egyetlen állam sem tudja egyénileg megoldani, valamennyi ország közös felelőssége, hogy létrejöjjön a megállapodás.
