A baj ott kezdődött, folytatja többek között, hogy annak idején túl sok Dickenst és Mikszáthot olvastam. Tele olyan esetekkel, amikor egy-egy undok regényhős, a kirendelt gyám, vagy maga az árvaszék ellopta az árvák rábízott vagyonát. A tiszte éppen az lett volna, hogy vigyázzon rá és gyarapítsa, de ő ehelyett saját prédájának tekintette. Aztán a napokban kezembe került egy másik könyv (mondom, hogy csak bajnak vannak), a „maffiaállammal” foglalkozó újabb tanulmánykötet. Ott meg azt olvasom: van olyan, hogy egész államok teszik ugyanezt. Egy ország rájuk bízza a vagyonát, ők meg elsinkófálják, a maguk és barátaik kezére játsszák. El sem hinném, hogy van ilyen, ha nem a saját szememmel olvastam volna. És még le sem bukhatnak, mint hajdan a kapzsi gyámok. Hiszen a törvényt is ők írják. A kötetben idézik Brechtet: „Mi egy bankrablás a bankalapításhoz képest?”, és új szólásmondást alkotnak: „Mi egy törvényszegés a törvényhozáshoz képest?”