A Központi Nyomozó Főügyészség vádirata szerint 2008-ban az elsőrendű vádlott, Székely Árpád akkori moszkvai nagykövet a felettesei tudta nélkül írta alá az ingatlan tulajdonjogának átruházásáról szóló adásvételi szerződést. A többi vádlott erről tudva bűnpártoló módon próbálta őt fedezni, mentesíteni cselekménye büntetőjogi következményei alól. Az ingatlant a magyar állam 23,7 millió dollárért értékesítette, ám a vevő nem sokkal később több mint 100 millió dollárért adta tovább. A vádhatóság szerint az ügyletből az államnak több milliárd forint hátránya keletkezett.
Az ügyészség Székely Árpádot hűtlen kezeléssel és hamis okiratok felhasználásával, Horváthné Fekszi Márta volt külügyminisztériumi államtitkárt hivatalos személy által elkövetett bűnpártolással és magánokirat-hamisítással, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. korábbi vezérigazgatóját, Tátrai Miklóst és értékesítési igazgatóját, Császy Zsoltot, valamint a cég akkori két vezető beosztású és egy beosztott munkatársát bűnpártolással és magánokirat-hamisítással vádolta.
A büntetőperben kiderült, hogy az orosz főváros szívében, nem messze a kormányzati negyedtől található ingatlannak csak a felépítményi része volt a magyar állam tulajdona, a telek azonban az orosz államé volt. Egy 1973-ban megkötött kétoldalú egyezmény értelmében pedig az orosz kormány egyetértése nélkül azt nem lehetett eladni vagy átengedni másnak, az orosz kormánynak tehát vevőkijelölési joga volt. A védelem ennek kapcsán egy szakértői véleményre hivatkozva hangsúlyozta, hogy ebben az ügyben nincs értelme szabad piaci értékről beszélni, hiszen a vádbeli ingatlan csak korlátozottan forgalomképes. Abból a tényből, hogy a magyar állam által eladott ingatlant néhány hónap múlva a sokszorosáért adták tovább, még nem következik, hogy áron alul adták el, hogy bűncselekmény történt, hiszen az épület és a telek egységes tulajdona egy kézben már jóval nagyobb piaci értéket képviselt.
A bíró órákon át ismertette mindazokat a hivatalos iratokat, leveleket, amelyek azt támasztották alá, hogy a vádlottak - különösen Horváthné Fekszi Márta - magas szakmai színvonalon végezték feladatukat az ingatlan eladása ügyében és jogszerű, korrekt eljárásra törekedtek. A bíró több ponton kifogásolta az egyébként "nem szokványos" ügyben a korábbi eljárást. Szóvá tette, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) vizsgálata során olyan ügyvéd járt el Moszkvában és tartott meghallgatásokat, aki a sértett képviseletét is ellátó ügyvédi irodában dolgozott. Továbbá az ügyvéd nem volt jogosult szolgálati titkok megismerésére.
A Kehi államtitkokat közölt nyíltan az ügyészséggel, továbbá az ügyészség által kirendelt szakértők úgy adtak szakvéleményt, hogy nem tájékoztatták őket az ingatlan értékét döntően befolyásoló jogi helyzetről, a korlátozott forgalomképességről. Mi több, az is megesett, hogy a kirendelt okmányszakértőnek a bűnüldöző hatóság "szűken mérte a bizonyítékokat" - sorolta a bíró a korábbi eljárás aggályos mozzanatait.
Székely Árpád: már vádat sem emelhettek volna
- Tudomásul vettük az ítéletet, hogy bűncselekmény hiányában mentettek fel minket - mondta a Népszavának Székely Árpád, korábbi moszkvai nagykövet. - De az ügynek koránt sincs vége, az ügyészség fellebbezett. Pedig ők is tudják, hogy egy jogállamban igazság szerint ebben az ügyben nem lehetett volna vádat emelniük sem. Ahhoz, hogy ezt megtehessék, egy sor jogtalanságot el kellett követniük.
A Központi Nyomozó Főügyészség vezetője az eljárás során bejelentette, hogy az egyik orosz ügyész kollégájától minket terhelő információkat kapott a jogsegély-egyezmény keretében. Ez eleve nem stimmelt, hiszen annak idején, 2006-ban, még én jegyeztem azt a megállapodást, ami rögzítette, hogy a két ország közötti jogsegély megállapodás a korábbi egyezmény szerint érvényben marad. Keresztes Imre tehát nem kaphatott ennek keretében semmilyen információt, mert nem ő a legfőbb ügyész. Jogsegély keretében ugyanis kizárólag a legfőbb ügyész tájékoztathatja a legfőbb ügyész kollégáját. Ha ő mégis a bíróságot ennek szellemében tájékoztatta, akkor kifejezetten bűncselekményt követett el, mert tudnia kellett, hogy ami a rendelkezésére áll, nem nevezhetők jogsegélynek. Ha annak tekinti, okirat-hamisítást követ el.
Később kiderült, hogy abban az iratban ráadásul egy téves orosz ingatlanbecslés szerepel az adott épületről, ami akkor már egy magánszemély tulajdona volt, és nem terhelték a korábbi nemzetközi megállapodások. 2013-ban jött egy valós jogsegély irat az orosz főügyésztől a legfőbb ügyésznek, amiben leírták, hogy bíróságnak benyújtott Keresztes-féle papírok egy bűncselekményhez tartozó, túlárazott értékbecslés dokumentumai. Ennyit az ügyészség jogszerű eljárásáról, és a fellebbezésük megalapozottságáról. De ezt mérlegelni már a másodfokú bíróság dolga lesz.
