Tegnap megértettem, hogy már a magyar parlament, vagyis az országunk Háza sem mindenkié. Tegnap megértettem, hogy minél közelebb áll valaki a Fideszhez, azt tesz, amit csak akar. Tegnap megértettem, hogy vannak hazánkban olyan a kormányhoz közel állók, kis emberek, akik magukat igazában nagyon nagyoknak érzik, de nem értik, hogy az egész csak ideiglenes dolog, és ez a luxus egyszer csak meg fog szűnni. Figyeltem tegnap, hogyan viselkedik egy Havas Bertalan nevű 37 éves kiskirály, aki úgy döntött, hogy nem engedi meg az RTL Klub stábjának, hogy részt vegyen egy sajtónyilatkozaton, amikor az Országházba járt a NATO főtitkára.
Nem lett volna nekem az egésszel semmi gondom, ha az RTL riportere nem állt volna már egy pár méterre attól a helyiségtől, ahol a vendég beszélt. Szóval, a riporter már bent volt a Parlamentben, és várta, hogy részt vegyen egy fontos tájékoztatón, teljesítse azt a feladatot, amit kapott a szerkesztőségétől. Igen, de a szerencsétlen munkatárs nem gondolta, hogy ott lesz az ajtóban egy Havasi nevű szóvivő, aki a riporternek mérgesen, ellenállást nem tűrő hangon kijelentei, hogy ide nem jöhet be, és mennyen ki azonnal a szemben található ajtón.
A miniszterelnök sajtósa, érezve, hogy ő itt a házigazda, a mindenes, még segítséget is hivatott, az országházat "védő" alezredes ki is tessékelte a kereskedelmi tévé stábját. Nem tudom, hogy ki az a Havas, aki ilyet megengedhet magának, nem is érdekel. Természetesen sokat hallottam arról, mennyire szemtelenül viselkedik az újságíró kollégáival. Teszi ezt, mert érzi, ha ideiglenesen is, de neki minden szabad. Most olvastam a hírt: a kedves papáját, Havasi Jánost kinevezték a Párizsi Magyar Intézet igazgatójának. Ez igen!. Ez nagyon szép. De miért nem ajánlották ezt a beosztást az én papámnak? Ő is beszél franciául. De sajnos még belépője sincs a parlamentbe.
