Gyurkó bejárta a Budapest Bábszínházzal a világot, benne volt a földgolyóbis számtalan pontján vendégszereplő, a műfajt megújító, remek produkciókban, a színház nagy generációjához tartozik. Gimnazistaként leshettem meg először paraván mögül, hogyan játszik. Teljes átélés volt az arcán, ez az akkor kimondottan jóképű férfi, örömmel teli, virgonc gyerkőccé vált, amint bábut húzott a kezére, teljesen átélte Misi mókus kalandjait, a klasszikussá vált mesét, és klasszikussá vált produkciót, melyben annyi évtized után is fellép.
Tud vásárian harsány lenni, de például a Garas Dezső által rendezett A vihar Prosperójaként filozofikusan elmélyült volt, a Líra és Epikában pedig egyenesen Poézis király, Líria uralkodója, tehát olykor meglehetősen költői. Játszotta a János vitéz címszerepét, ahogy A fából faragott királyfiét is, és Bartók balettjein kívül Sztravinszkij halhatatlan Petruskáját szintén megformálta, kiváló mozgáskészséggel, remek ritmusérzékkel. A varázsfuvolában színes árnyfigurák megelevenítőjeként változatlanul rendszeresen láthatjuk. A
Sade márki 120 napjában élveteg kegyelmes úr volt, Ligeti György Aventures című erőteljes zenedarabjában ő volt a Férfi, akit megmozgatott ruhadarabok segítségével alakított, és aki viharos kapcsolatuk közben szinte széttépi egymást a Nővel. Lelkes amatőrként kezdte a pályát, vérprofi lett. Érdemes művész, Budapest díszpolgára, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjének tulajdonosa. De a legnagyobb díj számára minden bizonnyal az, hogy változatlan játékkedvvel közönség elé léphet.
